-A francba Wendy most paranoiás lettem!!! -üvöltöttem.
Brad-del fél nyolckor indultunk el. A városban a kocsma előtt nagyon sokan voltak, arra gondoltam, hogy ennyien talán be sem fogunk férni hiszen minimum ötvenen voltak előtte. Kiderült azonban, hogy a társaság egy része lefoglalta magának a helyet ezért csak a listán szereplők léphettek be. Szerencsére mindenkit ismertem, mert az osztályomból és Brad osztálytársai voltak ott. Néhány lány volt összesen köztünk Taylor barátnője aki hamar megtalált így beszélgethettünk. Mackenzie ezúttal fekete farmerben volt fehér felsővel és terepszínű ingben szóval mellette végre úgy éreztem magam mint ahogy kellene: jól és nem érdekelt, hogy én is egyszerű farmerben vagyok ujjatlannal és bőrdzsekivel.
Minden jól alakult, legalábbis amire emlékeztem másnap. Ugyanis valamikor már nagyon este hirtelen minden összement aztán szétnyúlt és eltűnt. A szemeimre sötétség borult és ütemes zene ütötte a dobhártyámat egyre halkabban, végül teljes csönd ereszkedett a sötétségre és kinyitottam a szemeimet.
A szobám plafonját néztem és minden rendben volt a pillanat töredékére. Felültem, de ezzel ezer szegecs püfölte a fejemet és a halántékom majdnem szétpattant annyira fájt. Soha nem fordult elő, hogy nem emlékeztem volna semmire egy buliból, főleg mert idáig egy kezemen összetudom számolni hány darabon voltam - vagy hogy ennyire rosszul legyek, rohantam át a fürdőszobába.
-Fúj -könnyeztem.
-Katie?! Valami baj van?
-Most hánytam tele a vécét. De amúgy minden rendben.
Anyu abban a percben felért hozzám, kezeit derekára helyezte és ellenmondást nem tűrő hangon rám szólt.
-Öltözz, megyünk orvoshoz. Egy ideje már furcsa a viselkedésed, most azonnal kivizsgáltatlak.
Émelyegve lecseréltem a nadrágomat egy fekete shortra -fogalmam sincsen mitől ragadt a tegnapi- és egy bordó háromnegyedes felsőre. Megérkeztünk a kórház parkolójába ahol kiköptem a rágómat és követtem édesanyámat. Ő azzal mit sem törődött vagy eszébe sem jutott, hogy a tegnapi buli miatt vagyok ennyire szétcsúszva és nehéz koordinációs helyzetben. A szemeim pedig még mindig az alvatlanságtól karikásak, másnaposan pedig még mindig nincsen étvágyam. Az, hogy fogytam pár hét alatt ebben az esetben teljesen normális. De ezt már nem tudtam elmondani mert én következtem.
Beléptem az orvosi szobába ahol az ötven év körüli nő anyu utasítására elkezdett kivizsgálni. Anyu elmondta ő mit tapasztalt és mit gondol, ezzel engem nem kis zavarba hozva, hiszen komolyan kimondta, hogy szerinte a drog áll a háttérben. Nagyon mérges voltam rá, egyáltalán már azért, hogy ilyet gondol rólam de még mindig nagyon gyenge voltam mert tegnapi kora este óta semmit sem ettem. Vérvétel közben sajnálatos módon el is ájultam...
Infúzió volt a csuklómra kötve és egy gyógyszer szagú szobában feküdtem egy ágyon, szóval a kórházban. Hát persze, hol máshol? Mivel most aztán bőven volt időm erőltetetten gondoltam vissza a tegnapra. Mellettem lévő éjjeliszekrényen volt a telefonom ami éppen elkezdett csörögni. Brad.
-Igen?
-Szia. Hol vagy?
-Azt hiszem egy kórházban -vigyorodtam el egy pillanatra aztán újra komoly lettem.- Miért, te?
-Most megyek hazafelé. Hogy kerültél kórházba?
-Anyu behozott mert kicsikét rosszul voltam. Azt hiszi drogozok.
-Küldd át a címet és bemegyek délután.
Szerencsére egyedül voltam az egész helyiségben ezért meghallgathattam végre hangosan azt a szöveget ami reggel óta a fülembe költözött. Szörnyen idegesítő volt, ahogy a refrénje nem távozott az agyamból. Erősen koncentráltam mi történhetett tegnap este így néhány dolog beugrott. Egy fekete hajú sráccal csókolóztam, az arca ismeretlen volt de biztosan Brad volt az. Ki más lehetett volna? És, hogy Mackenzie azt mondta hülye vagyok és ne játsszam az agyamat. Bárcsak tudnám miket csináltam...
Anyu délután megjelent és behozott kényelmesebb ruhákat amiket átvettem zuhanyzás után aztán elmondta nekem amit a doktorral beszéltek: nincs bennem semmiféle drog, egyszerűen szörnyen kimerült voltam és az elmúlt huszonnégy órában rengeteg mennyiségű alkohol került a szervezetembe és a vágások a sípcsontom környékén valószínűleg ugyanúgy tegnap került a lábamra hiszen még friss a seb.
-Hatalmasat csalódtam benned. Felelőtlen vagy és nem tudsz mértékkel inni. Egyáltalán nő létedre, hogy vagy képes leinni magadat? Szégyellem, hogy a lányom vagy...
-Mintha utólag bármit is tehetnék..
-Holnap reggel jövök, addigra derül ki meddig kell bent maradnod. Szia.
Becsapta maga mögött az ajtót és az új információkkal együtt tovább gondolkoztam. Aztán megérkezett Brad. Megcsapott a cigaretta tipikus illata és csodálkozva meredt rám. Integettem neki és leült az ágyam elé egy székre.
-Hogy kerültél ide?
Röviden elmeséltem neki mi történt aztán végre áttérhettem olyan témára ami engem érdekel és nem rólam szól. Egyrészt átölelni akartam és megcsókolni másrészt megkérdezni mi történt.
-Nem tudom. Ma reggel a kocsmában ébredtem pár taggal. Jól kiütöttük magunkat, még kitalálni sem tudtam semmit amikor délben hazaestem.
A nővér nem nézte jó szemmel, hogy már nem voltam egyedül az ágyamban mert Bradnek esze ágában se lett volna a kényelmetlen széket választani, mellettem tökéletesen el volt. Fekete kócos hajába -soha nem láttam még eredeti formájában most sikerült- képtelen voltam nem beletúrni így nem sokára Brad maga alá húzott és megcsókolt, továbbra is a hajtincseivel szórakoztam ami ezek szerint nem tetszett neki mert megrázta azt és újra ajkait enyémre tapasztotta. Feljebb tűrte a felsőmet, jéghideg ujjaival a gerincemre apró köröket rajzolva.
-Ne már! -nevettem.
-A látogatási idő lejárt -zavart meg minket pár pillanattal később az említett nővér.- Kérem távozzon az úr, a betegnek pihenésre van szüksége. Köszönöm.
-Add ide a pulóvered.
-Nem. Hideg van kint.
-Kérlek -könyörögtem.
-Miért jó ez neked? -kérdezte de inkább magától mint tőlem.
Brad fekete ujjatlanba távozott rajtam pedig a kapucnis pulóvere volt. Cigi és az ő illatával. Szinte már megszoktam és csak néha tűnik fel a rossz szokásának a bűze. Így aludtam el, aztán másnap reggel valaki figyelt, biztos voltam benne.
-Wendy?
-Hallottam, hogy anyukád behozott. Mi történt?
-Semmi, csak sokat ittam.
-A bulin se? Esetleg egy hívás?
-Mire gondolsz?
-Nézd meg a híváslistád, és az üzeneteidet.
-Hívtalak kétszer és egy üzenetet is küldtem hajnali fél kettőkor -vakartam meg a homlokomat.- Wendy könyörgök vedd fel, fontos! Mit akartam mondani?
-Ha elfelejtetted nem nekem kéne elmondanom. Járt már bent nálad a barátod?
-Igen, tegnap este.
-Nem mondta esetleg, hogy sajnál valamit? Mondjuk azt, hogy valami csajjal táncolt a bárpulton aztán jól megcsókolták egymást? Vagy azt meghagyta nekem, akit felébresztettél azzal, hogy igazam volt és te most leesel valami felüljáróról?
-Te jó ég! Komolyan? Mit mondtam?
Wendy újra elmondta és bennem megállt az ütő. Ha ez igaz...
-Basszus. Mást nem mondtam?
-Nem. Csak ennyit. És csak ezért jöttem be, hogy elmondjam mert arra gondoltam érdekelne miért írtál vagy esetleg elmondanád miért ébresztettél fel.
-Ne haragudj. Nem akartalak felébreszteni. És sajnálom a vitánkat is.
-Mennem kell.
Ott hagyott Wendy, az ajtó magától becsapódott és végre felvette a telefonját amikor kiért. Szörnyen idegesítő és fülbemászó a csengőhangja, mint valami felfedezőfilm ahol a kalózok megtámadják a mit sem sejtő hajósokat és közbe jön a rap. Fuuuu...
-Anyukád fél óra múlva itt lesz. Azt kéri pakolj össze -jött vissza.- Saját felelősségre távozhatsz mert nem beteg vagy hanem másnapos, vagy harmad.
-Borzasztó a csengőhangod -mondtam mosolyogva mert próbáltam feloldani a feszültséget. -Azt hittem belerúgok a falba míg nem vetted fel. A refrén még úgy ahogy jó, de a többi, te jó ég...
-Miért van az, hogy neked minden jó zene nem tetszik?
-Mert van zenei ízlésem és stílusom.
-Hiányoztál. Hiányzott a cinizmusod. Hogy mindent utálsz de van amivel ki lehet csalni belőled a boci szemű lányt aki azt mondja juuuuj imádom! -habozott kicsit- Mit tervezel most?
-Nem tudom. Wendy én a barátnőd szeretnék lenni mint idáig, de nem várhatod el, hogy ne legyek Braddel, ha ő a barátom. Mert szeretem. És nem akarok választani, se azt hallgatni mennyire utálod őt.
-Megértem. Csak azt akartam tudd a véleményem, hogy én mit gondolok erről a kapcsolatról. Ki hív?
-Anyu. Pillanat.
Ő is elmondta mit akar, ugyanazt amit Wendyvel üzent majd letette.
-Khm -köszörülte meg a torkát Wen.- A telefonodon ez a zene... Ezt az együttest senki sem ismeri csak alternatív emberek... és Brad.
-Az ő telefonjáról nyúltam le az egész albumot. Megtetszett.
-Pedig eléggé füves némelyik szám stílusa, és fura, kezdve az énekessel, vagy gitáros nem tudom. De az egyik csávónak konkrétan az egész arca szőrös. Ha egyszer lesz itt egy ingyenes koncertjük vagy dedikálás esküszöm viszek neki egy borotvát a szakállára. Ez már nem szexi, ez visszataszító.
-Veled megyek -nevettem.
Anyu kocsija bent állt a kertben, Wendy már otthon volt én is épp készültem kimászni a kocsiból, de az ajtó zárva volt.
-Kinyitod? -néztem anyura.
-Elmondanád mire gondoltál amikor ittál? Egyáltalán miért tetted? Azt mondtad, találkozol az osztálytársaiddal és Brad haverjaival. Arról nem volt szó, hogy napfelkeltekor esel haza, kihánysz mindent és elájulsz amikor kivizsgálnak. Mi a fene történt veled? Komolyan az agyam eldobom amiért ekkora hülye vagy!! Van egyáltalán agyad? Kitől lett neked ennyi eszed? Felnőtt ember vagy de nem vagy képes mértékkel inni. Azelőtt soha nem csináltál ilyet, most hogy itt laksz egyből minden buli meg szabadság. Én meg a karikás szemű 'S alakban' járkáló lányommal mutatkozzak itt ahol mindenki ismer és egy igen befolyásos cég vezető szerepében vagyok. Komolyan az agyam eldobom! Tudod, Katelyn te teljesen véletlenül kerültél az életembe és sokáig úgy volt, nem tartalak meg. Hatalmasat csalódtam benned, és magamban is amikor teherbe estem. Nem voltam benne biztos, ha megtartalak feltudlak-e nevelni és őszintén, te nem vagy megnevelve. Apád bármit megengedett neked. Nem szabadott volna akkor rossz döntéseket hoznom, és figyelnem kellett volna mindenre. De nem tettem ezért bejöttél a képbe, és utólag már semmit sem tehetek de csak Lewis miatt tartottalak meg. De ha tudtam volna mi lesz tizennyolc évvel később...
-Elég. Kösz, ennyit elég volt hallanom. Nyisd ki ezt a vackot mert kirúgom a helyéről.
Tudtam, mindig is éreztem, hogy nem akart gyerek vagyok. Nem azért kerültem ide mert annyira akartak engem, hanem mert nem volt választás. Éreztem.
-Apu? Hol laksz most? Elakarok hozzád menni. Kérlek. Szükségem van most valami... valami... szeretetre.
-Wattonban vagyok. Eladtam a régi romházunkat és anyunál lakok. Mi a baj?
-Megyek -tettem le a kagylót.
Pár napra elakartam szabadulni anyutól, Bradtől, Wendytől és mindenkitől az égadta világon kivéve azt aki ténylegesen felnevelt és vigyázott rám. Lefirkáltam pár sort egy papírra és a hűtőre akasztottam majd elindultam a vasúthoz.
A nagymamám Watton szélén lakik, közel az erdőhöz, messze a vasúttól. Egyetlen táskába pakoltam össze ezért nem panaszkodhattam, hamar odaértem.
Megkaptam a régi szobámat a nagymamámtól és beszélgettünk. Nem mondtam el neki mi történt velem mióta legutoljára látott, vagy egyáltalán azt, hogy Londonban mi történt.
Egy idő után magamra hagyott, de örültem neki. Végre nem egy betontömbbe voltam bezárva, hanem körül voltam véve zölddel és friss levegővel. Átöltöztem és kiültem az ablakba. Nagyi fekete macskája -Creepy- leült mellém és a helyéért nyávoghatott. Télen a radiátoron töltötte napjait, annyira el van kényeztetve, hogy néha már az ennivalóját is oda kell vinni mert nem hajlandó lemászni a meleg vasról. Nyáron a nyitott ablakba mászik ki, a feje a párkányon, míg a hátsó fele még a szobában. Biztos kényelmes..
Annyira elszerettem volna beszélni erről Braddel, hogy hirtelen totál hülyének és szánalmasnak éreztem magamat. Biztos vagyok benne, hogy nem csalt meg, vagy na jó talán képes lett volna rá részeg állapotban, sőt igazából semmi nem bizonyítja, hogy nem tette volna meg. Az is lehet, hogy csak képzelődtem vagy más sötéthajú srácot láttam, hiszen az egész hely sötét volt.
Másnap szombat, délután: Watton egyik mellékutcáján sétáltam teljesen céltalanul, egyszerűen érdekelt, hogy nem gyújtották-e még fel a sulit, vagy a főtéren lévő egyetlen szobrot beöltöztette-e valaki. Természetesen semmi ilyen nem történt, de elképzelni vicces volt. Továbbá jó volt a nyári melegben egy kis D vitaminhoz jutnom. Halvány bőrömnek szinte éltető volt már a nyár, így nem is viseltem mást mint sortot. Kértem egy kávét elvitelre az egyik apró kávézóban és mivel nem akartam egy asztalt sem elfoglalni a téren található padok egyikén foglaltam helyet. Nem vágytam egyik álbarátnőm társaságára sem a gimiből, semmiféle sznob vagy flegma érzés nem volt bennem egyszerűen képes lettem volna a fejéhez vágni, hogy mit érez vagy miért ennyire hülye. Ha hónapokig az sem érdekelte egyiket sem, hogy élek-e még akkor miért jönne oda hozzám? Köszönöm, inkább Lana Del Rey-t választom. Napszemüveget viseltem azonban a szemeimet becsuktam és a Blue Jeans-re lassan, a ritmusra mozgattam a fejemet. Egy pillanatra képes voltam mindent elfelejteni, még a saját nevemet is. De két szám közben volt egy apróbb szünet és a teljes nevemet hallottam valamelyik irányból. Tágra nyíltak a szemeim és abban reménykedtem, hogy nem nekem szóltak. Azonban de. Az én nevem hangzott el. Mégis örültem neki, fogalmam sincsen miért..
-Brad?!? -visítottam örömömben- Hogy a csudába kerültél ide?
-Hiányoztál. És mondtad, hogy akarsz velem személyesen is majd beszélni.
-De hétvégén már hazamentem volna.
Ami azt illeti tegnap este bekapcsoltam a telefonomat így beszéltünk egy kicsit, de álmomban sem gondoltam volna, hogy van annyira kevés agya, hogy képes legyen ide elvonatozni azért hogy meghallgassa amit mondani akartam neki. Az egész úgy indult, hogy anyunak írni akartam -és írtam is- hogy nagyinál vagyok ha érdekelné.
-Mit akartál mondani?
-Gyere -kulcsoltam ujjaira az enyéimet és elindultam vele. Pontosan azért, mert kiszúrtam az egyik volt osztálytársamat.
Rátértünk a rosszabb minőségű útra ami haza felé vezetett.
-Nekem ez a nem emlékszek semmire egy buliból még nagyon új. Idáig mindig emlékeztem valamennyire, vagy mindenre. És nagyon idegesít, hogy nem tudom mit csináltam. Tudok néhány dolgot, és rólad tudom, hogy biztosan emlékszel valamire. Brad, ismerlek, láttam rajtad amikor hazudtál. Beleharaptál az alsó ajkadba.
-Tényleg tudom mi történt -vakarta meg sötét haját.
Nagyszerű, akkor most mindent kifogok szedni belőle! Az nagyon nincsen rendjén, hogy egy fekete hajú sráccal való csókolózásra emlékszek, és arra hogy Mackenzie lehülyéz és azt mondja ne játsszam az agyamat. Valamint Wendy hívása és az üzenetem és amit ő mondott.
-De hamar elveszítettelek, ezért nem tudok mindent ami téged illet, még magamról is kérdeztem emberektől. Trey viszont figyelt ránk -vigyorodott el.- Néha úgy érzem mintha a bátyám lenne, komolyan.
-Elmondanád végre? -kérdeztem nevetve.
Leültünk a kapu elé és neki kezdett....:
-Kilenckor jutottunk be a helyre. Éjfélig együtt voltunk mert ugye beszéltünk az osztállyal meg haverokkal. Egymás mellett voltunk és mellettünk Mack és Tay volt. Mindenki tök jól érezte magát, aztán elkezdtünk iszogatni. Szerintem a pultos valamit vagy belekevert az innivalódba, vagy már régóta nem ittál de nagyon kiütött. És én is ittam, hozzám is odajöttek ezért egy idő után azt se tudtam hol vagy, később már azt se én hol vagyok. Utána az udvaron voltam és kerestelek, de odajöttek hozzám az osztályból haverok ezért csak egy csörömpölésre mentünk vissza. Valahol hallottam a hangodat ahogy visítasz de teljesen belassultam. Vicces, de egyszerre három irányból is hallottam a hangodat. Aztán csönd lett és valaki lelépett. Ez a rész nekem se tiszta. Aztán egy ideig kerestelek de nyomod veszett, szóval én arra gondolok te léptél le éjjel.
Azonnal beugrott az üzenet amit Wen-nek írtam. Amiben leakarok ugrani valami felüljáróról. Kezdett összeállni egy kép.
-De -folytatta- visszajöttél. Mack eléggé idegbeteg volt, ezért ő hamar lelépett így végre Tay-jel tudtam lenni, anélkül, hogy hallgatnom kellett volna a csaj össze-vissza dumálását. Valamikor megláttalak és odamentem hozzád. Előtte szívtam el egy cigit meg ittam is és úgy látszik valamit ki kellett volna hagyni mert ott már én is matton voltam. Az utolsó kép, hogy elkaptalak és magamhoz rántottalak. És egy padon ébredtem, a fejem meg egy asztalon.
-Ez még mindig zavaros. Valaki nem tudja az egészet? -néztem rá nagy szemekkel.
-De, talán.
Bekapcsolta a telefonján a skype-ot ahol Trey-t hívtunk és válaszolt is miután kapott egy igen sürgető üzenetet Bradtől aminek a lényege, hogy gyorsan legyen internet közelben, persze nem ebben a változatban, néhány kötőszó is szerepelt benne.
Idegességemben a földúton sétálgattam egészen míg megszűnt a tárcsázóhang és Trey hangját fedeztem fel a telefonból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése