Karácsony

 Sajnálom a késést reménykedtem még néhány olvasóban de a mostaniaknak is nagyon örülök :))! A következőt egyenlőre nem tudom mikor teszem fel mert zsúfolt hetem lesz de már nagyjából meg van a történet. Remélem tetszeni fog és írtok hozzá, jó olvasást :)!

December huszonharmadikán korán elaludtam reggel pedig arra nyílt ki a szemem, hogy karácsony van! Elfojtottam az örömömet és levonultam a konyhába ahol apu mikor meglátott és hirtelenjében lecsapta a telefont.
Értetlenül rámeredtem és tovább haladtam a konyhába. A kávémba tettem annyi tejet, hogy kellemes barna színe legyen a sötétből. Apu csatlakozott hozzám, szótlanul.
A telefonom értesítő hangja csilingelt fel, kivettem a bordó köntösömből a készüléket. Az asztalra tettem és feloldottam a billentyűzárat, így kimutatkozott a háttérképem.
-A szerelem gáz, csak azt ne mondd hogy az vagy! My heart beats for you, (a szívem üt érted) miféle nyálszöveg ez? -szólalt meg először. 
Megemeltem a fél szemöldököm és elpirultam. Magam sem tudtam mit érzek.
-Ó ugyan apu. Mintha lenne is esélyem bárkinél.
-Ne butáskodj már! Mondjuk ha a méretedben lévő pulóvereket hordanál... De így is csinos vagy! Szép arcod van és gyönyörű mosolyod! Még jó hogy, az én lányom vagy!!
Felnevettem és belekortyoltam az italomba, az ő önbizalom növelői esnek mindig a legjobban. Megreggeliztem, és lehoztam a padlásról a karácsonyi holmikat.
-Mész ma valahova? -kérdezte apa, miközben a műfenyő ágait állítgattuk.
-Persze, tíz perc múlva így pizsamába.
-Azt hittem, veszel azért veszel fel legalább egy kabátot.
-Nem, nem olyan gyerek vagyok én. Mezítláb akartam futkosni az utcába.
-Vegyél sapkát. -csapott fejbe az égő dobozával
Miután végeztünk ezekkel lezuhanyoztam, fogat mostam és felöltöztem. Nem vittem túlzásba, egy cicanadrágot vettem fel fehér ujjatlannal és egy kockás inggel. 
Délután nem volt jobb dolgom mint a laptopom előtt sorvadni, de amikor a jobb szemem ami amúgy is rosszabbul lát, elkezdett fájni lecsuktam a gépet és a nappaliba leballagtam. A közepén helyezkedett a kis fa, színes díszekben és fényes égővel. Alatta volt kettő ajándékcsomag, az enyém aputól, és amit én adok neki.
Egy filmet nézett a kanapén és csatlakoztam hozzá, mindenáron kiakartam deríteni kivel telefonált. Egy új nő van a képben? Mégis mi a csuda lehet ?!
-Kivel telefonáltál reggel? -kérdeztem azonnal beleugorva a mély vízbe
-Csak egy rokon. Felhívott karácsony alkalmából.
Kicsit se hittem neki, ez olyan szinten hazugság ahogy van. Úgy tettem mintha nyugodt lennék, és tovább néztem tévét.

Másnap reggel már megszokásból azzal kezdtem, hogy kinéztem az ablakon. Csak felhők hevertek az égen. Olyan álmosító hatásuk volt, hogy majdnem mentem visszaaludtam. Felvettem egy csőfarmert és a szürke pulóveremet ami tényleg nagyobb mint a méretem. De itthonra mit ékeskedjek?
A hajamat kiegyenesítettem és lementem a földszintre. Egyedül voltam az egész házban, ezért befeküdtem a tévé elé. Amikor a kapu becsapódott felugrottam és megpillantottam az órát.
A csudába! Gyorsan szaladtam a konyhába és úgy csináltam mintha már épp a reggelit fejezném be, miközben mosogatást imitáltam. Az egyetlen dolog amit utál apu ha elterülök a nappaliban -vagy akárhol- és figyelmen kívül hagyok bármit. Míg csinálta az ebédet lehoztam a gépemet és elkezdtem blogolni.
Igen, elkezdtem írni de még csak vázlatként. Írtam néhány bekezdést egy álom karácsonyról ezzel a címmel: Az ami nem fog valóra válni.
A címe pedig "láthatatlan lány" ez illet a legjobban rám. 
Délután ötkor megérkeztek a nagyszüleim, és együtt ettük a karácsonyi pulykát. Mindezek után letelepedtünk a rekamiéra a fa előtt. Beszélgettünk erről az évről, majd átadtuk az ajándékokat. 
-Mindig huszonötödikén jöttök ezért még fent van a szobámban, szóval lehozom. -felszaladtam és megpillantottam a telefonomat: egy üzenet érkezett ismeretlen számról. Nem érdekelt ki hiányolt, mert most a családommal voltam, még ha csonka is volt -Tessék! -adtam át nekik- Neked apu pedig ez!
Végig néztem, ahogy kibontják és meglepődnek. Utána pedig nekem adták oda a csomagokat és végül apunak. Ő nem fogadta jó néven a szülei igyekezetét.
-Megmondtam, hogy nem kell pénz. Nem segélyekből akarok élni és nevelni a lányom.
Azzal tisztában vagyok hogyan állunk anyagiak terén ezért a fizetésemet félre teszem az egyetemre ne neki kelljen állni vagy pedig kifizetek csekkeket, időnként bevásárolok. Már beletörődött de úgy látszik a nagyszüleim most komolyabb összeget adtak neki. Apu pedig rühelli ha szánalomból segítenek neki, vagy csak egyszerűen már maga a támogatás. Szerinte ez egyenlő azzal mennyire rossz apuka és nem tud engem nevelni. Pedig de! Nála jobbat el se tudnék képzelni...
-Nagyi mi történt? Most a szokásosnál is jobban ordít.
-Te nem tudod? Lewis el se mondtad neki? Joga van tudni a lányodnak mi történt és mit akarsz tenni!
-Miről? -kaptam fel a fejem de meg se hallották. "Egy újabb családi dráma ez csodálatos!" -gondoltam magamban- "Nem elég, hogy mindent tudok most még el is kell játszanom mindent meg is kell hallgatnom mintha nem tudnám."
-Figyelj kicsim... Néhány csekket nem szoktam kitenni az asztalra az utóbbi időben mert képes vagy befizetni. A fizetésemmel késtek egy csomót ezért felszólítást kaptam. Aztán együtt befizettem az összeset de ennivalóra már alig jutott meg a karácsonyi őrületre így a kábel tévét nem fizettem be és most onnan küldték ki a felszólításokat és a pótdíjakat. Megtennél nekem valamit, hogy segíthess nekem?
-Persze apa! Bármit, vedd úgy már megtettem.
-Ígéred?
-Igen. Esküszöm.
-Költözz Londonba anyádhoz. -közölte hidegen.
-NEM! -vágtam rá.
-Légy szíves kislányom. Megígérted nekem.
-Jó oké igazad van. Leteszem az érettségit és a nyarat ott töltöm. Onnantól úgy is egyetemre fogok járni és csak időnként fogok tudni hazajönni.
-Van egy kis bökkenő. Előbb kéne elmenned.
-Mikor? -kérdeztem de tudtam: valamikor a közeljövőben lesz a válasza, talán a tavaszi szünet vagy a félév.
-Holnap délután.
-Na azt várhatod! Nem megyek oda a félévemet itt fejezem be és a sulit is! Nem kérheted, hogy elmenjek hiszen a lányod vagyok! Ahhoz a nőhöz akarsz küldeni aki elvált tőled a pénz miatt és évek óta fel sem kereste a lányát?
-Felhívott egy hete mit adjon neked és megkérdeztem szeretné-e ha hozzámennél egy időre és nagyon ujjongott.
-Én akkor se megyek oda. Kérlek apa...
-Kislányom muszáj.
-Jól tönkre tetted a karácsonyom mit ne mondjak. 
Felszaladtam a lépcsőn és neki dőltem a falnak, elkezdtem blogolni.

"Anyámhoz kell költöznöm. Évekig nem találkoztunk és haragban váltunk el. Nem bírnék a szemébe nézni azok után, hogy 12 évesen indulatból annyi mindent mondtam neki. Nem akarok új suliba se menni. Jack... a neve mindenre magyarázatot ad. A vele lévő kapcsolatom igazi regény... a fejemben. Kétszer már összeházasodtam vele háromszor elváltam most pedig hagyjam el? Vannak dolgok amiket nem lehet megmagyarázni. Mint az érzelmeimet iránta. A szerelem ami el se kezdődött de vége lett. A hajó ami a kikötőben használatlan állapotban van mégis már annyiszor mentek rajta. Valahogy mindig elrontottam azt amikor közelebb kerülhettünk volna egymáshoz. London hozhat nekem szerencsét..? A One Direction-nal biztosan. Ha addig élek is eljutok egy koncertre <3!!
btw: csak ne kelljen velük beszélnem akkor mindent elrontanék, még távolságtartói nyilatkozatot is csinálnának :/.."