www.runaway-forlove.blogspot.hu
Soha nem volt a legrosszabb anya a világon, és ezt nem az ajándékkal bizonyította be nekem, hanem, hogy ennyi időn át is emlékszik egy jelentéktelen dologra.
Kezembe vettem a kismacskát és megsimítottam. Mindig is ilyet szerettem volna.
-Köszi anyu. -mondtam mosolyogva és az ölébe tettem az új családtagot.
-Felícia lesz akkor?
-Vagy Csoki még nem tudom.
Gyorsan felvettem a szobámban egy cicanadrágot, egy szürke felsővel és megreggeliztünk közösen. Tojásrántottát csinált, szalonnával, kolbásszal és néhány szem erős paprikával. Apa csinált ilyet ha lusta volt komoly reggelit készíteni, mindig az ágyába vitte és együtt néztek valami műsort a tévében. A zöldséget általában a nagyszüleim hozták, szóval házi volt így eszméletlenül csípett. Londonban csak bolti paprika van szóval ez labdába se rúghat az ottanival. -gondoltam és nyugodtan a számba vettem azt.
-Áááá! -ordítottam fel miután lenyeltem- Ez miféle méreg? -szaladtam a hűtőhöz és a flakonos tejből ittam míg nem csillapult az érzés.
-Csak nem gondolod, hogy valami ócska helyről vásárolok? Na persze, nézz körül ez milliárdos negyed vagy mi. Minőségi kaját veszek ami nem valami hulladék. -nézett rám teljesen jogosan.
Ahogy meggazdagodott anyu el is szokott a régi életétől. Valószínűleg amit mi ettünk apuval időnként ha elfogyott mondjuk a kenyér nem hinné el.
-Mit dolgozol? -kérdeztem érdeklődve
-Amikor idekerültem asszisztens voltam egy cégnél, azzal is eléggé jól kerestem, de ott hagytam mert akkor jött egy férfi és tudod eléggé komoly lett az ügy és a testvére vállalkozásba vitt ahol igazgatóhelyettes lettem. Nagyon bízott bennem mégis kidobott, meg én se akartam túl komolyan a dolgot. De nem csaptak ki hanem eléggé sikeres lett a cég mert jól kijöttem a bátyjával, amit megirigyeltek a volt munkahelyemen és visszahívtak izgatónak mert az ottani már nyugdíjba akart menni és a társa engem javasolt valamiért.
-Ez olyan meseszerűen hangzik. Mármint annyira tökéletesnek. Így felkerülni a nagyok közé. Szerencséd volt eléggé.
-De a szociális életem valahol a béka alatt volt... Az a cég fél éven belül csődbe ment ezért még időben átmentem az eredetibe. Szóval ha találkozol egy munkanélküli testvérpárral itt a környéken eléggé le fognak hordani. Lassan egy éve nincs munkahelyük, egymáshoz költöztek és a vagyonukból meg az eladott házból laknak. Én pedig szépen gyarapítottam míg megtudtam venni ezt a szépséget amiben lakunk.
-Apu nem lépett ennyire egyszerűen tovább. -árultam el egy titkot.
-Én se, ezért szakítottunk Bennel. Ő nem akart komoly kapcsolatot csak olyan "míg jól nézel ki jöhetsz utána leváltalak" stílusút én meg hiányoltam magam mellől egy komoly férfit. Ez lett a történet vége, azóta csak ismerkedtem de egyik se volt komoly, és neked?
-Mi van velem? -néztem fel a kajámból.
-Fiúk, szerelem...? Ennyi idősen én már miket csináltam...
-Nincsen egyik se. De hagyjuk ezt a témát, fúj. Kilenc macskával a nyakamon fogok meghalni.
-Nem vagy normális. Elviszlek fodrászhoz és egy itteni szilveszteri buliba, másnapra már itt tolongnak majd a bejárati ajtó mögött. Még a lakatot is le kell zárnom majd!
Figyelmen kívül hagytam amit mondd mert nincsen igaza. Nem ismerte az elmúlt éveim történetét, hogy miken mentem át. A szívem nem egészen volt egybe. Valahol a távolban talán még Jack érzelmei kötnek a magányhoz.
A délelőtt maradék részében újra bemutatta a házat, délután pedig a környéket is míg nem sötétedett. Akkor hazamentünk, ettünk mi meg a cica is és leültünk beszélni miközben egy ezer darabos puzzle-val próbáltunk elszórakozni.
Felícia közben édeseket álmodott a kanapé párnáján. Néha felébredt és körülnézett de alapjában véve csak pihent, tényleg nekem való állat!
-Ez amúgy mit ábrázol? Csak mert annyi darabja van, hogy két hétig ezt fogjuk csinálni. -nevettem fel.
Elém tette a fényképet de feladtam és felültem a kanapéra az alukáló cicushoz. Óvatosan rádőltem és a feje búbját cirógattam. Anyu még egy ideig szórakozott vele, majd odaült mellém.
-Mit tervezel szilveszterre? -kérdezte egy magazint lapozgatva
-Mivel most költöztem ide és senkit sem ismerek valószínűleg azt amit otthon, majd a falat bámulom. Miért, te?
-Nekem sincs túl sok ötletem, mert ugye a karrierem fontosabb volt mint a barátság az életemben. Van akivel jóba vagyok sokat telefonálunk de négy-öt óránál többet nem bírunk együtt. Addig tök jól elvagyunk aztán elkezd panaszkodni mennyire nem jött be neki az élet. Na persze, kislányom az a nő jegyben jár és a barátja Párizsban kérte meg a kezét.
-Tényleg szörnyű. Hogy merte Hawaiinál alább vinni a mércét? -közöltem irónikusan majd mindketten hatalmasat nevettünk.
-Nagyon hiányoztál, de féltelek felkeresni. Annyi évet kihagytam az életből már szinte nem is ismerlek és tudom, hogy látszatra nem mutatod mert apádra hasonlítasz de tudom, hogy belül mennyire fájhat nem tudom mennyire emlékszel de még kislány voltál mikor meghaltak az én szüleim és ők is sokszor megbántottak ezért én megígértem magamnak, hogy nem fogom a lányomat soha ok nélkül bántani vagy megütni.
-Mindketten tehetünk erről, én is rászolgáltam erre.
Megöleltük egymást és folytattuk a beszélgetést. Hamarosan ütötte az óra a tízet ezért a szobám felé vettem az irányt a macskámmal együtt, lefürödtem egy forró kád vízben és bebújtam a meleg takaróm alá a kisdeden alvó cica mellé. Nagyon féltem, hogy leesik ezért végül mégis a földre tettem és beletekertem egy törülközőbe, hogy ne fázzon.
Huszonhetedikén aktívabbak voltunk, reggeli után körbejártuk a környéket már amennyit láttunk a hatalmas ködtől, a következő villanyoszlopig alig lehetett szabad szemmel ellátni.
-Télen sokszor ilyen az idő, itt nem szokott hó esni.
Elszontyolodtam valamennyire, majd bevásároltunk egy üzletben az utca végén. Sok mindent vettünk és ezzel meg is tudtunk egymásról néhány dolgot. Mindketten szeretjük a jegeskávét és a fahéjas sütiket, a kukoricás pizzát és a forró csokoládét hígan.
-És... hol van az új sulim? -kérdeztem hazafelé a gyönyörű házakat csodálva.
-Gyere. -vezetett el balra és mikor megálltunk rájöttem, hogy az a mostani lakhelyem gyorsan ledobáltuk a szatyrokat és újra kisétáltunk a rideg utcára.
Jobbra indultunk el és kikanyarodtunk egy útra. Mindenhol emeletes házak voltak amik csillogtak a rengeteg karácsonyi dísztől.
-Itt csak ilyen házak vannak?
-Nem, lejjebb már azért nincs ekkora színvonal. Amerre megyünk még szebbek lesznek, tavasszal ha nyílnak a virágok lesz gyönyörű. A fák is, és kiszoktak tenni növényeket is, nekem is szokásom ezért van a vendégszobában trópusi erdő, most ott henyélnek.
A következő utcában bekanyarodtunk és ott a második épület, az első "csak" a tornaterem.
-Öt-tíz perc séta és ami a legfontosabb ez annyira sznob hely, hogy mivel ide csak elitek járnak nincs egyenruha, csak iskolai ünnepélyen.
-Hova járnak azok akik olyanok mint én?
-Ide. -válaszolta egyszerűen- Nem csak a helyiek töltik meg, legalábbis a drága nyaralás-kevés tanulásos osztályokat igen, de van itt a gazdag okosaknak is osztály meg a középrétegnek is.
-Melyikbe fogok én járni?
-Amelyikbe akarsz. Mivel a szalagavatóról lemaradtál szeretném ha a tehetősök közé jutnál, ballagás után bált tartanak mondhatni egy második szalagavatót.
-Úgy se táncolnék. Senki se kérne fel és két bal lábam van. Jó nekem ahova az olyanok járnak mint én.
-Ezért nem mész januárban egyedül beiratkozni. Már tudnak a jöttödről, a régi iskolád átküldte ide a papírjaidat és csak igazolnod kell bent, hogy létezel. Szinte minden el van intézve. Csak a ruha, a szabályzat meghallgatása, az igazolás, és az osztály választás maradt hátra. Az elitek közül van rajz, tesi, és a sima szak. Amihez pedig rendelkezni kell ésszel is az történelem, földrajz és matematika tagozat.
-Sose rövidítesz? Mármint ki mondja ki például a történelmet? Az töri, föci és matek.
-A lányom nem nevelt meg. -fogta át a derekam- A nem túl pénzeseknek pedig emelt angol, fizika vagy kémia. Ezek félosztályok. Majd választasz.
Képtelen voltam hozzászokni a hatalmas házakhoz és azt se tudtam hol kéne bekanyarodnom.
-Más mint Watton ugye? -kérdezte otthon mire egyértelmű volt a válaszom.
-Watton egy kisváros, téglaházakkal. London meg egy világváros minden... hiper meg szuper... izékkel.
-Hamar hozzá fogsz szokni.
Miután hazaértünk anyu megfőzött és ettünk. Az evési szokások is teljesen mások lesznek. Délután kivittem a macskát levegőre, nem tűnhettem normálisnak egy cicával a kezemben de legalább nem éreztem csak egyedül magam egy idegen helyen. Le tettem a ház előtt és csak ott állt egy helyben. A szomszédból kutyaugatás zajra lettem figyelmes és Felícia beugrott a kerítésen, na de a szomszédéba ami méterekkel arrébb van. Most komolyan? Szemben álltam a mi házunkkal.
Gyorsan utána szaladtam de már onnan nyávogott rám, próbáltam érte nyúlni de nem értem el és megláttam egy alakot az ablaknál. Jó kis fényt vethetek magamra idáig bele se gondoltam...
Becsöngettem és kijött egy korombeli lakó.
-Segíthetek valamiben? -kérdezte udvariasan.
-Igen, a macskám beszökött ott van a fenyő mellett van és nem érem el meg furán is mutatkoznék be a szomszédságba ha kerítéseken nyúlkálnék be. -nevettem kínosan.
-Te Liz lánya vagy? -kérdezte mire bólintottam és az illetőnek mosolyra nyílt a szája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése