Jack
Mi van? Mi történt Kat?
Leblokkoltam, ha ezt elolvasta akkor az összeset. Tudja ki az a Jerome, nem nehéz kitalálni: a személyiség, haj, még a kezdőbetű is ugyanaz!
Életemben először elakartam tűnni a föld felszínéről, láthatatlannak lenni. Tud mindenről, a titkos életemről. A leghülyébb döntésem volt kiblogolni a nyilvánosság elé egy kitalált történetet ahol az van amit szeretnék. De valahol örültem... érdekelte mit írok ezért elolvasta és már nem ott lakok, nem látom ahogy rajtam röhög mindenki.
Ez egy új élet ahol nem én leszek a lábtörlő, mindent előröl kezdek, legelső dolog pedig a laza válaszírás:
Elköltöztem anyuhoz Londonba, kicsit nehezen indult de már minden jobb :). Ha kérdeznék a többiek légy szíves mondd el nekik.
-Katie? Itthon vagy? -hallottam anyám hangját.
Lementem hozzá, és kész voltam kérdéseimmel letámadni, mert nem, nem felejtettem el. Most mindenre megtudom a válaszom.
Enyhén szólva meglepődött de belekezdett:
-Akkor kezdtünk randizni mikor még nem tudtam, hogy jössz és szóba se jött van-e gyerekem, ő se mondott magáról semmit. Karácsony előtt megszakadt a kapcsolat mert nagyon örültem neked ő pedig a testvérével és a szüleivel volt karácsonykor. Meg igazából láttam egy másik nővel ezért ideges lettem. Ma felhívott, biztos azt hitte már elfelejtettem.
-Gáz ez a csávó mit ne mondjak. Mégis mifélékkel találkozol?
-Néha én sem tudom, csak szeretnék már magam mellé tudni valakit. Hidd el, hogy soha nem tagadnálak le, sőt büszke vagyok rád! Nem te vagy a királynő lánya, te a hercegkisasszonyom vagy.
-Anyu ne már, nem vagyok én olyan királylányos. Eltudnál képzelni engem olyan habos-babos ruhákban?
-Biztos szépen festenél göndör hajjal, mint Alice csodaországban.
Az én világomban én voltam a világ úrnője, elszerettem játszani a gondolattal, hogy engem tisztelnek és egy olyan lány vagyok akit szeretnek az emberek, mert kedves, barátságos és szép. Mint Katharine élete.
Lassan lehámoztam anyu ölelését magamról és a laptopommal együtt ültem vissza.
A következő napokban csak a képzeletbeli történetemet írtam, mígnem eljött szilveszter.
Brand-new-life.
Milyen hamar eltelt minden, a csodavilágom felhője szétpattant, felnőttem. Életemben először viseltem igazi gyönyörű ruhát, a hajam és a sminkem tökéletesen festett. Egyik lábamon a fekete magas szárú cipőm a másikon egy magassarkú díszes csíkozással. Ma estére a hölgyet választottam, lerúgtam a kényelmesebbet és felvettem amitől magasabb lettem 15cm-rel. Egy perc múlva indulnom kellett, elindultam a bál helyére. Lassabban haladtam mint általában ezért késésbe kerültem. Beléptem a labirintusba ami a terembe vezetett. Nem tudtam hova megyek, hiszen magántanuló voltam mindeddig. A labirintus tele zöld növénnyel amik csakugyan megnőttek. Feljebb húztam a szoknyám alját és siettem a kicsúcsosodó kastélyba a kert másik végébe.
A puncsos tálból merítettem magamnak italt mikor valaki megkocogtatta a vállam:
-Te Katharine vagy, a magántanuló?
-Igen.
-Üdv James vagyok. Miért nem jársz be?
-A szüleim eléggé befolyásosak és sokat utazok. Te ki vagy? -kérdeztem zavartan a fiútól. -Jerome az egyik haverom, ő beszélt rólad. Tavaly végeztem csak elkísértem a barátnőm.
Választ a kérdésemre tehát nem kaptam.
A bálban mintha megszűnt volna a burok ami körülvesz, sokan felkértek Jerome pedig heves beszélgetésbe kezdett velem. Hittem egy új kezdetben mert nem féltem az emberek megvetésétől. A gyomrom görcsben állt mikor beszéltünk, egy feszes csomó húzta ide-oda, illata megcsapta az orrom amitől nem mertem a szemébe nézni. Egyből lebuktam volna, ennyire pedig nem adom könnyen magam.(...)
December harmincegyedike volt este hat órakor ültem az ágyamban, ölemben a laptopommal, és a macskámmal.
-Hölgyeim és uraim! Betekintés Kate Filder jövőjébe. -kezdtem magammal társalogni.
Lementem a földszintre némi kajáért és végig nézni ahogy anyu készülődik a szilveszterére. Felpakoltam édessel-sóssal és csak mikor a lépcső alján voltam akkor vettem észre a kanapén fekvő anyukámat egy ásványvizes palackot szorongatva.
-Nem mész sehova? -kérdeztem leülve mellé.
-Miért mennék? A barátaim remekül megvannak nélkülem is és nem akarlak egyedül hagyni.
-Ó de aranyos tőled. -öleltem át- Azt hittem már indulsz hamarosan.
-Dehogy is! -nevetett fel- Nem mentem be hozzád, mert azt hittem telefonálsz.
-Magamhoz beszéltem. -pirultam el.
Talán nem a legjobb szilveszter amit eltud magának képzelni egy korombeli lány, sőt ez igazából biztos. De valahol még is örültem, nem vágytam elmenni egy szórakozó helyre, hajnalban haza esni vagy egyszerűen valahova letelepedni estére mert fogalmam sincsen hol is van az otthonom. Most egyszerűen csak pihenni volt kedvem.
Jobb volt filmet nézni és kajával tömni magunkat közben pedig vicces történeteket mesélni mint fent kuksolni a szobában. Éjfél előtt nem sokkal csiripelt a telefonom:
"Mindjárt jön a tűzijáték itt vagyunk a parkba, kijössz :)? Gracy"
"Nem tudok, anyunál vagyok és Londonba is költöztem. Boldog új évet az ottaniaknak :D!"
Mikor az óra ütötte a 12.55-öt anyu felkelt nagy nehezen és szólt, hogy vegyem fel a kabátom. Úgy tettem és kisétáltunk az utcára, nem kellett sokat várni a kutyák egyet-kettőt nyüszítettek majd elkezdődött itt is a köszöntő. Néhányan az ablakból figyelték de volt aki kimerészkedett. Nem tartott sokáig de gyönyörű volt. Néha távolról is látszódott egy-kettő az a Big Ben mellől lett fellőve.
A házban toastot mondott anyu majd a tévé adását visszatekertük és megnéztük a közvetítést ami a belvárosban folyik az új évi előkészületek miatt. Rengeteg ember volt és annyi fény, hogy szinte fel sem tűnne hány óra van. Nekem ennyi ünneplés épp elég volt hiszen ebben az új évben sem fog semmi változni. Minden a régi kerékvágásban marad...
Sajnálatos módon azonban az a nap is eljött mikor az új sulimat kezdem. Ugyanis a következő napokban semmi sem történt de a január harmadika egy új keserédes kezdet ami a beiratkozással kezdődik, persze semmi sem mehet zökkenőmentesen az én életemben. Ezúttal mi lesz a probléma?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése