Az új lány

...de a január harmadika egy új keserédes kezdet ami a beiratkozással kezdődik, persze semmi sem mehet zökkenőmentesen az én életemben. Ezúttal mi lesz a probléma?
Az ébresztőórám megszólalt időben így a tipikus elalvás nem történt meg. Reggelizés ki lett pipálva ahogy a normális felöltözés is.
Anyu kérte, hogy a lehető legbarátságosabb kinézetemmel menjek beiratkozni. Tehát elő kellett vennem a kényelmetlen, elegáns ruháimat és anyu odaadta az ő egyik lazac színű blézerét. Magamra rángattam a ruhadarabokat, a hajamat átvasaltam és cicaszemeket húztam tussal. Apró táskába beledobáltam az irataimat és a fontosabb dolgokat.

-Nahát! Úgy nézel ki mint egy érett nő! -ujjongott anyu.
Megnéztem magam a tükörben és elkezdtem fintorogni. Ez nem is én voltam! Lassan nyúltam egy lapos talpú cipőért, de azonnal megállított.
-Ezt vedd fel, csinos leszel. 
Felém nyújtott egy magassarkút és azonnal elkezdtem ellenkezni. Már a blézerrel is problémám volt, ezzel már egyenesen bohócnak néznék ki. Nem is tudok ilyenben járni és már így is magas vagyok, nem is vágyok másra csak, hogy még a fiúknál is magasabb legyek... De nem volt más választásom, el kellett indulnom az új suliba. Ahol talán kitörhetek a burkomból. Persze ha nem égetem le magamat, újra.
Beültünk a fekete színű Audiba és elindultunk a suli felé. Fél kilencre vártak és időben oda is értünk, ennek örültem, így legalább senkinek sem tűntem fel mivel egy lélek sem volt a folyosón.
Az igazgató úr alkalmasnak talált az iskolájába, és meg volt velem elégedve. Kifejezetten örült, bár próbálta eltakarni, hogy a környéken lakok, így egy újabb gazdag lány vagyok aki költ az intézményre. Mármint az ő szemében -gondoltam míg elmondta a házirendet.
Megkaptam a szoknyámat, az ingemet és a bordó blézeremet a nyakkendőmmel együtt az ünnepélyekre. A történelem tagozatot választottam, az állt hozzám a legközelebb és az érettségi miatt is jól jön. A tankönyveimet holnap kapom meg, ezért felesleges lett volna bemennem egyetlen órára is. Engem hamarabb kiküldött az öltönyös úr, mert volt néhány megbeszélnie valója anyuval, vagy csak randira akarta hívni...
Addig a tablókat kezdtem nézegetni a falon és minél halkabban próbáltam lépkedni a cipőmben. Már a tantermek és szekrények között szerencsétlenkedtem mikor lépéseket hallottam. Szinte biztos voltam benne, hogy anyukám jön, de egy magas srác volt sötét hajjal és leírhatatlan színű szemekkel. Vetett rám egy huncut mosolyt amitől majdnem elestem, az egyensúlyom kihagyott egy pillanatra. A srác bement a terembe ott hagyva engem amint épp próbáltam magamhoz térni. 

Hazafelé beugrottunk anyu munkahelyére ahol inkább a kocsiban maradtam, mert nem hiányzott a tipikus " Ő a lányod? Micsoda nő lett belőle, na meg milyen csinos!" vagy "Tiszta anyja!" megjegyzésekhez. Főleg mert apura hasonlítok, a hajamat leszámítva. Míg bement megadta a wifi kódját így addig eltudtam tölteni az időt, nem vagyok az a posztolós típus de most megtörtem a jeget:
"Új év, új élet, új suli a kinézetem meg akár egy blézeres csirke ahh... Hol van a régi életem??"
Jack hozzászólása megtalált ami meglepett.
"Matek óra... cserélünk?"
"Ha neked ez a legnagyobb problémád..."
Gyorsan kiléptem nehogy beszélgetésbe kezdjünk és anyu vissza is jött két dobozzal a kezében. Otthon kibontotta és azt ebédeltük: párolt hús volt és valami zsírszegény krumpli amitől szomjas lettem, de a saláta sem segített, csak a víz.
Délután eszembe jutott annak a srácnak a mosolya és eszméletlen gyönyörű szemei, de hamar elhessegettem a gondolatot mert egy ilyen lánynak soha nem lenne esélye egy olyan fiúnál. Facebookon megnéztem az értesítőim, de csak egyetlen levelem jött húsz perce. Nem tudtam mit jelenthet ez de megijedtem mit akarhat.
Végül minden jól elsült, Jack nagyon aranyos és megértő volt velem az új helyzetem miatt. Sokat mesélt mi van most a suliban és mit szóltak arra, hogy elmentem. Tizenegy órakor döbbentem rá, hogy már öt óra óta írunk egymásnak és nekem holnap suliba kell mennem. Gyorsan elköszöntem tőle, lezuhanyoztam és álomba szunnyadtam.
Az ébresztőm megint megszólalt, én pedig kedvetlenül gyorsan felvettem egy farmernadrágot egy fekete mintás felsővel. Szokásos módon festettem ki a szememet -tussal egy csíkot húztam  szempilláim alá- és a körmeimet is kilakkoztam.
Felvettem a bokacsizmámat, és a bélelt dzsekimet. A táskámat a vállamra tettem és megnéztem magamat az előszoba falán lévő hatalmas tükörben.
A hajam begöndörödött de már lusta voltam kivasalni, azon kívül egy magas lány nézett vissza rám sötét ruhákban barna hajjal. Az első nap a legfontosabb hiszen ez lesz az első benyomásom de ez lenne a célom: az a csaj lenni akinek egyetlen barátnője legyen mondjuk úgy ésszel.
Anyu már elment a munkahelyére de hagyott egy kulcsot az ajtóban így betudtam zárni az ajtót és gyalog indultam el. Bármennyire is hoztam a szokásos kemény formámat idegességben már a körömlakkomat pattogtattam lefelé.
Az iskola területén megálltam, hogy megvizsgáljam az épület arculatát, közben pedig tanulók sokasága sétált el mellettem. Persze én sem a legjobb helyen álltam meg bámulni a környéket de ennyire láthatatlan nem vagyok...
Mikor eltipegettem mellettem egy lány meglökte a táskám azzal engem is. Normális esetben utána üvöltöttem volna, hogy "Hé szőkeség szemüveget ne adjak? Vagy ott hagytad ahol az eszedet is?" De nem tettem mert nem a rosszlányként akartam bemutatkozni, ráadásul nem kezdtem volna jól így csak utánanéztem miféle szerzet. 

Első megállapításom pedig nem a legjobb volt de a legalább igaz. Ez a hely tele van sznobokkal. Hogyan találnám meg "ezek" között a helyemet?
Befelé menet előkapartam az órarendemet amire rá van írva az osztálytermem is. Az ablak felőli utolsó padban foglaltam helyet, amikor beléptem szembe találkoztam néhány méregető tekintettel amikből kilehetett olvasni néhány gondolatot: 'Ki ez a csaj?' 'Eltévedtél? Ez a 12/H, menj innét!' Nem is vártam mást, míg becsöngettek a telefonomat böngésztem. A tanár bejöttével -aki egyébként az osztályfőnök, magas sovány fekete hajú borostás úr- mindenki felállt és köszönt.
-Első napirendi pontunk -kezdett bele mély, érdes hangjával- az új társatok lenne, Katie Fielder.
Felnéztem és minden szempár rám szegődött. Kihívott a tanár és átadta szekrény kulcsomat az angol felszerelésemmel együtt.
-Katie Fielder vagyok, tizennyolc éves, Wattonból jöttem és most anyunál lakok innen öt percre. -nem akartam sokat elárulni magamról mert még nem bíztam a társaságban.
-Van benned valami különleges amit még szívesen megosztanál?
Lássuk csak, jó tanuló vagyok amit néha szeretnek kihasználni az emberek. Semmi kedvem sem volt ideköltözni de végül jól sült el a dolog mert kibékültem anyukámmal. Egyébként van egy történetem a neten ami nem népszerű de akik olvassák még nem panaszkodtak. Persze az is lehet valójában pocsék, de ezt a reményt azért meghagyom magamnak. Aztán egy régebbi osztálytársammal tegnap sikerült megismernünk egymás töredékét, vele különleges kapcsolatom van, már szerettem egyszer.
-Nem, nincsen -habozásom sokaknak feltűnt ezért szorítottam össze a tenyerem és eltüntettem a kabátom zsebében.
-Akkor fáradjon a helyére, vigye a tanszereit és ugorjon ki a zsebéből.
Úgy tettem és a helyemről megvizsgáltam az osztálytársaimat. Megtaláltam Wendyt aki éppen telefonozott a könyve mögött, továbbá harminc fős csoportnak a fele fiú. Megnéztem mindet de egyik sem volt megható, a lányok általában csoportokban ültek és tényleg mindenféle volt közöttük.
Kicsöngetést követően a tanár odahívott még egyszer és megkérte, hogy menjek el a könyveimért és eligazított. A szekrényem közvetlen a terem mellett volt ahová betettem a kabátomat, és a táskám. Gyorsan hátrafordultam mert éreztem, hogy valaki figyel.
-Szia, te vagy az új lány ugye aki becsöngetett hozzám a szünetben?
-Igen én, Wendy vagy ugye? -pirultam el mert még mindig emlékezett rám majd pedig tettettem mintha próbálnék a nevére emlékezni.
-Igen te pedig Katie... -pontosan tudtam mit fog mondani ezért egy pillanatra megnéztem ki sétál el mellettem.
Az illető magas volt, sötét hajú és ekkor be is ugrott: akit tegnap láttam mikor beiratkoztam. A srác álomszép szemekkel.
-Vigyázz vele! -súgta oda Wendy bizalmasan majd elindult az ellenkező irányba.
Egy ideig csak álltam egy helyben majd becsuktam a szekrényemet és jobbra néztem, az ablakhoz ahol a srác támaszkodott egy haverjával -gondolom- egy pillanatra rám nézett amire elkaptam a tekintetem és mosolygásra kényszerültem. Elindultam a titkárságra a további tanszereimért, a kanyar előtt még egyszer oda tekintettem, ő akkor fordult el. Vicces kis játék volt és feldobta a napomat...