Minden összejön

Aki elolvasná legyen szíves szavazzon hogy tetszett-e neki....köszönöm :)
 
Az első napomon mind a hét órában be kellett mutatkoznom, megkaptam a tanszereimet és próbáltam rájönni ki-kicsoda az osztályban. Ahogy észrevettem néhány tárgyból el voltam maradva, a többiből viszont nagyjából egyezett a tananyag.

Aznap délutánom csak úgy elment a semmittevéssel majd másnap reggel találkoztam Wendyvel. Idáig nem nyílt sok alkalmam megismerni vagy beszélni vele.

-Szia! -mosolygott ki a hatalmas sáljából- Milyennek találod idáig a sulit?

-Helló, még nagyon új a dolog. Nehéz csatlakozni már egy kialakult közösséghez.

-De azért remélem majd jól fogod érezni magad, én itt leszek ha kell valami nyugodtan szólhatsz vagy akikkel szoktam dumálni. Ha egyedül érzed magad akkor csatlakozhatsz is, tudom ezt nehéz megtenni de könnyű mondani viszont tényleg szívesen látunk.

-Oké, köszi -ezután némán sétáltunk néha kérdezve a másiktól egy-két dolgot.

Mikor beértünk épp a volt sulimról kérdezett mikor odarohant hozzá egy szőkés hajú lány majd elrángatta, hogy megnézze az egy srác új haját. Bocsánatkérően pillantott felém majd elsietett, én pedig a terembe mentem, és beültem a radiátor mellé. A kabátot a székemre tettem és folytattam a csevegést, Jackkel.

Az órák lassan teltek és unalmasan, nem volt sok kedvem tanulni, néha már a jegyzetelést is feladtam. Vágytam a hétvégére amikor végre pihenhetek, ennek ellenére minden reggel vidámnak akartam tűnni a becsöngetésig, és a szünetekben. A bizonyos srác miatt akit általában naponta egyszer láttam.

Ha észrevett, akkor igazán szélsőséges véleményei lehetnek rólam. Talán a legjobb mikor Wendyvel ültünk egyik reggel a radiátoroknál és megpillantotta a vidám mosolyomat. Ha nem volt semmi a fogaim között akkor esetleg aranyosnak tűnhettem. Viszont volt amikor kiborult a szekrényemből a táskám és a tornafelszerelésem. A falu bolondja szerepére pedig akkor pályáztam mikor ránéztem és elejtettem a táskámat..

Ma szerda van, utolsó óra, osztályfőnöki. Hátulról nagyon jól láttam az eseményeket, miszerint az osztály fele telefonozik, vagy alszik. Én személy szerint a táskámon fetrengtem és amikor az előttem ülő elkényelmesedve elterült a székén, eltakarva engem, elkezdtem enni a szünetben vásárolt szendvicsemet. Az óra végre kattant és megszólalt a hosszú csöngő a diákok örömére. Mindenki kirohant, felvette a kabátját és csoportosan elindultam valamerre, én lassan húztam fel magamra a ruhadarabokat várva mikor jönnek ki a többiek. 

-Kate, nem akarok beleszólni az életedbe mert semmi jogom nincsen hozzá, de téged érdekel az a fiú aki ott van bent a teremben?

-Nem, dehogy is! -próbáltam komolyan tűnni- Csak nem sietek hazafelé, anyu még nincs otthon.

A többiek elmentek, Wendy barátai is, majd kijött AZ a srác és az osztálya többi tagja. Persze nem bírtam ki, hogy egyszer oda ne nézzek amivel el is árultam magamat.

-Miért tartottál itt? -kérdeztem az ablakon kimeredve.

-Mert nagyon úgy tűnik, hogy tetszik neked Brad. Amit megértek mert csak rá kell nézni, de nem járnál jól vele.

-Ezt hogy érted?

-Ez a suli öt évfolyamos, a mi tagozatunk nem, de az övék igen, ő tizenharmadikba jár ami tök jó mert idősebb, de van amikor visszaél vele. Ha végig mennél ezen a folyosón és megkérdeznéd a lányokat mi a véleményük róla, a bunkó és lenézőn kívül még hallanád a jól csókolót és a szívtiprót.

Tudtam, hogy így van, minden tökéletesség mögött ott van valami fekete pötty vagy homály. De nem akartam elhinni vágytam arra, hogy átöleljen, hogy a szekrénynek nyomjon miközben azt súgja a fülembe, hogy szeret. Nem mástól, tőle szerettem volna hallani. Pedig még csak nem is ismerem...

Nehezen de elérkezett a pénteki nap amikor már semmi kedvem nem volt elkápráztatni az ismeretlen srácot. Lazára fogtam magam, egyszerű farmert vettem fel egy térdig érő fekete csizmával, és egy szürke rénszarvas mintás felsővel. Az idő is lehűlt, simára fésült egyenes hajamat a szél első fuvallata összeborzolta.

Szedtem a lábaimat a suli felé menet, majd a szekrényemből vettem ki az első órai cuccaimat. Nehezen kirángattam azokat végül a hajamat is megfésültem. Aznap nem láttam, egyedül voltam, a hatodik óra után a nap kisütött ezért mégis arra jutottam, bejárom a környéket. Egyedül indultam neki, az ott járó busszal elmentem a kettővel arrébb, a végállomásra. Egy plázával szemben állt meg, tele volt a hatalmas épület diákokkal és öltönyös alakokkal. Vettem egy krémszínű felsőt amitől soványabbnak tűntem, majd a KFC-ben a maradék pénzemből vettem magamnak enni:

-Szia egy Zingert és epres Shortcake-ket kérnék, elvitel... vagyis inkább itt fogyasztom!

Nem hittem a szemeimnek kit láttam, pár perce még amiatt nem tudtam dönteni, hogy epres vagy oreos italt kérjek, most pedig azon, hogyan álljak arrébb térdremegés nélkül.

-Oké, pár perc és kész -szólt unottan én pedig elkezdtem kotorászni a táskámban a tárcámért.- Te véletlenül nem pár utcával feljebb jársz suliba?

-De igen. -csodálkoztam- Ezen a héten iratkoztam be, felismertél? -a szemeim talán annyira csillogtak mint a gyémánt a napsütésben mikor rám nézett azokkal a barnászöld íriszével.

-Láttalak a folyosón. -mosolygott rám, amitől reflexből belekapaszkodtam a pultba ami fura arckifejezést váltott ki belőle- Tessék itt van.

Lelestem az árjelzőről mennyit kell fizetnem, mert tudtam: ha megint ránézek úgy bele meredek arcának a vonásaiba, hogy a nyálam is kicsordogál...

-Még ₤1.50 hiányzik -figyelmeztetett.

A tárcám tátongott az ürességtől, úgy tűnik elszámoltam magamat és ha nem találok sürgősen még annyi pénzt akkor egy hatalmasat fogok égni. Használhatom még az elfutásos módszert, de az se jönne be, a futásom egyenlő egy lajhár sétálásával -ezt meg is kaptam tesi órán- ezért gyorsan kutattam majd mikor bizonyossá volt, hogy nincs több apróm lehajtott fejjel megszólaltam.

-Az üdítőt passzolom, el számoltam magamat. -annyira kínosan éreztem magamat, hogy legszívesebben a táskámat húztam volna a fejemet mert nem számoltam össze mennyit kaptam vissza a ruha boltba. Meg volt az első átverés is Londonban amit velem tettek, a naiv kis vidéki, gondolták ők.- Egy sima ásványvizet kérnék inkább.

-Tudod mit? Meghívlak az italra, mármint a maradék részére.

-Nem fogadhatom el, jó lesz a víz is attól nem hízok.

-Lányok... -mosolyodott el- Meghívlak és kész, tessék. -átnyújtotta majd a saját tárcájából pótolta ki a maradékot.

-Köszönöm. Szia...

Rá se bírtam nézni senkire, úgy ültem le a legtávolabbi székre. Semmi kedvem nem volt már enni, ezért a szendvicset a táskámba tettem a felsőnek a szatyra mellé amire undorodó fintorral néztem. Egy vacak póló miatt égtem be rengeteg ember előtt! Szomorúan belekortyoltam az italomba a szívószállal, éreztem rajta az epres sütit és jobb kedvre is derített. A felénél azonban felálltam és elindultam gyorsan hazafelé mert két lány állt mögöttem a sorban azok kerestek helyet maguknak, most pedig nevetve mentek el mellettem azt sóhajtva "szánalmas".

Igen, tudom, hogy az vagyok. -gondoltam magamban.

Hazafelé kértem útbaigazítást egy negyvenes éveiben járó nőtől aki a kisfiát próbálta fegyelmezni. Ő udvariasan segített, amitől halvány mosoly került az arcomra mivel ő nem gúnyolt ki.

Felszálltam az egyik metróra -bíztam abban, hogy nem térít el- ahol hasznosíthattam a vadonatúj bérletemet amit anyától kaptam tegnap. Az első megállóban azonban leszálltam és öt perc séta utána haza is értem. Egyedül voltam otthon ezért felmentem a szobámba ahol felvettem egy cicanadrágot egy fehér hosszú ujjúval. Levittem a laptopomat, a Zingeremmel és a macskámmal együtt. A hozott ételt pillanatok alatt befaltam, majd egy tálcára tettem ki pohárban teát és egy tányérban a kikészített ebédemet. A kandalló melletti falhoz ültem egy rekamiéra, ami tele volt párnákkal, pokrócokkal és szőrmékkel. 

A cicus azonnal megtalált a helyét, míg én csak leültem annak a közepére és elkezdtem nézni az 'Éhezők viadalát' miután behúztam a függönyöket és csak a tűz gyengéd lángja pislákolt mellettem. Mikor már a tálcám a földön volt -természetesen üresen,- a film pedig a negyvenedik percét kezdte el, szóval amikor kezdett érdekessé válni az esemény egyszeriben kinyílt a bejárati ajtó.
-Huhu, megjöttem! Nézd kiket hoztam magammal Kate! -szólt anyu vidám hangja.
Ahh emberek... Másra se vágytam így az otthoni csöves öltözékemben, főleg nem arra akik vele jöttek be a fényhiányos nappaliba...