-Nincs itt szó semmilyen időjárás mániáról.
-Reméltem.
Arcát enyémhez szorítottam miközben az arcomon levakarhatatlan mosoly és boldogság ült. Végre! Talán mégsem vagyok akkora átok amekkorának éreztem magamat az elmúlt évek során.
-Most már menj be, este hívlak.
Újra megcsókolt, és elindult. Szerencsétlenül kotorásztam a táskámban a kulcsomért. Nem ázott meg semmi benne, mert óvtam és vastag az anyaga. Míg a bejárati ajtóig sétáltam írtam Wendynek egy üzenetet.
"Helyzet van. Hol vagy?"
Kinyílt az ajtó amin a barátnőm kukucskált ki. Sejtelmes vigyora volt, annyira hogy már idegesített de mégis nevetnem kellett.
Ledobtam a vizes cuccaimat, megtörülköztem majd felvettem egy otthoni nadrágot pulóverrel.
-Szóval? A randi...?
-A randi elment, az eső várhatott volna de az elköszönés nagyon helyén volt.
-Mi volt a baj?
-Kiismerhetetlen vagyok és soha nem tudta mit gondolok vagy érzek.
-De elmondtad neki, nem?
-Röviden beavattam néhány dologba.
Tizennyolc évesen, elértem egy normálisan induló kapcsolatot. Nem akartam már több tinis zűrzavart magam körül. Ezt úgy jelentettem ki magamban mintha én lettem volna a suli királynője akit mindenki akart -persze nem voltam az, a suli háromnegyede azt se tudta, hogy létezek- és csak két szerelmem volt korábban. Azonban mindkettő tele volt zűrrel, kavarodással, féltékenykedéssel és sorolhatnám. Ezúttal remélem, nincs a képben másik lány -habár hamar megtudnám mert mindig a végzősökről pletykálnak- aztán nem fog féltékenykedni más srácokra akikkel szóba állok. Nem, ilyen nem kell több. Hamarosan tizenkilencként úgy gondolom, ideje egy olyan kapcsolatnak ahol nem akarnak elrejteni, vagy titkolni. Úgy érzem ki kell, és kifogok lépni az árnyékomból. Eljött annak a kapcsolatnak az ideje amit vártam, és nem csak egy nyavalyás álom lesz.
Ez a gondolatmenet mind szép és jó de ez a valóság és nem egy sorozat. Magamnak kell megtennem mindezeket és nyakamon az érettségi is. Hamarosan ballagás, nincsen ruhám és a hajam töredezett. Az érettségire négy éven keresztül tanultam, sose voltam kitűnő de nem is álltam bukásra szóval az osztályomba a jók között voltam. Azonban az utolsó félévemben nagyon elhanyagoltam mindent.
Reggel mindezt anyura zúdítottam a nappaliban.
-Anya!! Segíts! Nyakamon az érettségi, nagyon keveset tanultam, nincsen semmilyen ruhám a táncra, se a ballagásra! Mihez kezdjek?
A szikra ami a felnőttévállásomról gondoltam, ezzel az apró hisztivel tiportam porrá a lelkemben.
-Ne mondj ilyeneket! Remek jegyeid vannak és azok is voltak. Arra gondoltam a ballagásod délelőttjén elviszlek fodrászhoz, de a ruhákkal mi a baj? -ráncolta a szemöldökét.
-Hogy nincsen! Anyu, én nem voltam még egyetlen bálon sem.
-Ez nem egészen van így. A bordó talárod meg van, Wendy anyukája elhozta valamelyik nap mert nem értem rá. Ja, a sapkáddal együtt. Az alá veszel valami vékonyat és kész. Táncolós ruhát pedig megbeszélitek a suliba, majd...
-Bordó. Az is. Az a suli színe így a fiúknak olyan nyakkendő nekünk meg ruha, vagy fehér bordó övvel vagy valamivel amivel jelzed a sulihoz való tartozást.
-Meg van! -csillantak meg anyu szemei- Kapsz egy ruhát ballagásra rákötünk egy bordó övet, a körmeid is bordóak lesznek és a cipő is.
Tehát ez a vészhelyzet rendben van. A sápadtas bőrömhöz pedig illik a rózsa sötét árnyalata szóval emiatt sem kell aggódnom. Szóval kezdhetek tanulni.
Brad délután hívott fel, így tartottam egy három órás szünetet. Moziba mentünk, megnézni valami új filmet amiért sokan odáig vannak de szerintem unalmas volt. Kiszámítható volt a történet és a film egyetlen bunyójelenetében látszott ahogy az egyik színész nem üt be neki. Jó, valójában nem de műnek hatott az ütés. Egyszer elég volt megnézni, a két nagy adag pop corn elfogyott szóval valami még is jó volt benne, a társaságon kívül. Utána lassan hazakísért míg én a fősulijáról faggattam.
-Kollégiumba leszel?
-Igen, mert a városban kaptam munkát is. Apu állja a tandíjat, de azért kéne pénz.
-Jogos -bólintottam.- Na is mit szólsz a talárodhoz? Szép a színe?
Jóízűen felnevetett.
-Nagyon szép árnyalatot választottak... a kékből. Komolyan azt gondoltad, hogy nekünk is olyanba kell végigvonulni?
-Igen! -ért földet az állam.- Pedig úgy megnéztelek volna titeket. Taylor bordó talárban? Viselt egyáltalán valaha bármit a fekete-fehér-szürke kombináción?
-Kéket is szokott, és van egy piros kockás inge. Egyszer láttam zöld felsőbe is, de ezek ritka alkalmak. Nem gót meg ilyenek csak szereti a stílust.
-Trey?
-Láthattad, hogy Trey szélességben olyan mint te meg én együtt. Ő az izompacsirta -röhögött.- De nem az izomagy, hanem akit mindig félreismernek. Ugyanaz a kajaimádó hülye gyerek mint régen, csak tele izommal.
-És te? -néztem rá nagy szemekkel.
-Én meg... az alternatív, vagy talán aki senkit sem kedvel, aki kihasznál másokat. Nem tudom, kívülről még soha nem láttam magamat. Bunkó? Jó, az biztos, akkor én vagyok köztük aki bunkó volt és másokon röhög.
-Volt?
-Talán, az a szerep nem mindig jó, főleg ha nem is olyan vagyok.
-Ismerős, én is sokáig megjátszottam magamat. El sem hinnéd milyen voltam régebben -halvány mosolyt ült ki arcomra.
Megpillantottam az otthonom kapuját így búcsút vettünk egymástól. Megint kicsit másféle csók, de még jobb, még szebb.
Eközben üzentek a telefonomon, hát persze, Wendy.
"Ezt hallgasd meg, tegnap jött ki a klippje. Meg van a közös számotok. Behalok, egy napon összejönni egy szerelmes számmal. Az örök szingli xx"
Ráböktem a youtube linkre ami Calvin Harris és Ellie Goulding közös száma volt az I Need Your Love.
"Ne" -gondoltam. Ebben rengeteg minden volt amiért tényleg közös szám lehetne a mi -azt hiszem- szerelmünkben. Hiszen sírtam és meg is bántott, azonban az összes könny, összes hazugság, összes szemétség úgy érzem megváltozott mióta ugyanazt érezzük. Talán nagyon belehabarodtam ebbe a Brad, és szerelem ügybe. Sőt, boldog vagyok és őszintén. Ennyi elég volt nekem.
A következő héten ráhangolódtam a tanulásra. Fogalmam sincsen, hogyan csináltam de maradt időm Bradre, Wendyre és még magamra is. A suliban igyekeztem figyelni ami sikerült, délután tanultam a tételeket és ismételtem, este összefutottam Brad-del és sétálgattunk. Mivel a nap már később ment le mint télen, így azt is megnéztük majd hazamentünk és aludtam. Nem vittem túlzásba a tanulást, hogy elalvás előtt vagy suliba menet is a füzetemet tanulmányozom hiszen soha nem mentem egyedül. Wendy, aki új becenévvel gazdagította önmagát -Alondy- velem osztotta meg a jövőbeli macskás terveit.
A hétvégémet otthonra terveztem, irodalom és töri tanulására egy kis franciával fűszerezve desszertnek pedig ott lesz a matek.. Szombaton gyors reggeli után kikapcsoltam minden elektronikai gépet a szobámban és letelepedtem az ágyamra. A gépemet kellő távolságba helyeztem, de mivel tanulás téren szükséges lehet nem a nappaliig vittem le.
Elkezdtem a franciát...
-Kop-kop! Hogy haladsz?
-Egész jól -ültem fel.- A koponyám nőhetett mert szörnyen fáj a fejem.
-Bon appetit!
Letett az ágyamra egy almát majd kiment. Eléggé álmos voltam és úgy éreztem négy órányi tanulást követően áttudtam ismételni a nyelvtanát és egy rakat szót is felírtam magamnak. Folytattam az irodalommal ami az egész délutánomat elvette.
Sötétedett mikorra átnéztem a tételek egy részét és az első két évem anyagát. Hosszú farmert húztam háromnegyedes fehér felsővel, a nyakamba kötöttem egy fekete sálat majd a táskámmal és az abban lévő néhány holmimmal elindultam otthonról.
Kikapcsolódásként zenét hallgattam míg elértem Bradékhez. A szüleinek még nem volt alkalmam bemutatkozni és ez ma sem fog megtörténni mert csak egy órára ugrok át, az ősei viszont éjfél körül érnek haza.
-Szia Brad, Katie vagyok. Azt hiszem rossz buszra szálltam és még egy kis időbe fog telni mire átérek.
-Most hol vagy? -kérdezte a vonal túlsó végéről.
-Lambourn úti megállóban.
-Negyed óra és ott vagyok, ne mozdulj!
Egy helyben álltam és a szemben lévő ház ablakán bekukucskáltam, egy férfi azonban behúzta a függönyt, majd le a redőnyt. Ott álltam öt perccel később is, mikor a következő busz megérkezett és leszálltak páran. Nagyon hamar eltűnt mindenki és az utca újra ugyanaz a kihalt útszakasz volt mint mikor felhívtam a barátomat. Üvegcsörömpölés hallatszott az egyik mellékutcából, majd őrült vihogás. Megijedtem, amikor egy újabb tört szét ezúttal azon az úton ahol én voltam.
"Kérlek, ne erre gyertek. Ne szóljatok hozzám és Brad érjen ide mihamarabb." gondoltam mintha az olyan egyszerű lenne. Hogy voltam képes rossz járatra szállni? Idáig minden olyan jól ment mióta itt vagyok, csak a napsütéses várost láttam de azt a részét az ablakomon kívülről még soha amikor az utcák sötétségbe burkolóznak és a korombeliek a hétvégét kiélvezve indulnak már úgy bulizni, hogy részegek vagy be vannak szívva. Wattonban még éjjel háromkor is biztonságban éreztem magam az utcán, egyedül is. De most toporogtam és számoltam a másodperceket. Ezalatt két fiú közeledett felém. Az egyik megállt a szemetesnél és rugdosni kezdte. A másik felém indult, de hogy miért??
-Jó estét a hölgynek!
A lámpák szerencsére égtek, így kitudtam venni az arcából ahogyan kacsingat rám. Nem volt kedvem beszállni a játszmába, a bal kezem a táskában heverő telefont szorongatta a tekintetem az utat pásztázta.
-Azt mondtam jó estét! Hallottad?
-Mit akarsz? -kérdeztem rideg hangon.
-Gyere bulizni, ne unatkozz itt egyedül.
Elkezdte rángatni a jobb kezemet így ösztönösen sikítani kezdtem.
-Hé! Nem kell itt az erőst játszani nem akarunk mi semmi rosszat.
A másik is rohamosan közeledett felém, nem tudom mi történt akkor velem, talán a félelem miatt, de az agyam rohamosan pörgött. Egy fajta adrenalin löket tört rám aminek segítségével kirántottam a kezemet az illuminált állapotú fiatalember szorításából és elrohantam. A másik tag a nyomomban volt, ő sokkal sportosabb volt.
Te jó ég! -kaptam észbe- Mi folyik itt? Mindent magamtól teszek, de hogy kerültem ide? Miért kerget a csávó az ordibálva, hogy "cicalány"? Az oldalam szúrni kezdett és már éreztem a filmbeli jelenet megvalósulását. Miért nekem kell annak a lánynak lennem? Egy piros kocsi hajtott el mellettem de nem állt meg. Próbáltam futni és azt is tettem azonban a hirtelen való gyors sprintelés miatt sok energiám elfogyott.
"Ez nem igaz!" -gondoltam mikor egy újabb kocsi jött velem szembe- Ez csak álom, álom. Mindjárt felébredek. Nem, nem fogok!! Brad azt mondta, ne mozduljak, biztos, hogy busszal jön és nem fog megtalálni.
A kocsi megállt két háznyira így mire odaértem megláttam a sofőr arcát. Ijedt volt és értetlen. Megmenekültem.
-BRAD!!! -visítottam hisztérikusan.
Beugrottam az anyósülésre amire ő is visszapattant és elhajtott.
-Mi volt ez az egész?
-Két részeg tag jött. Elfutottam, de az majdnem utolért. Időben érkeztél -néztem rá hatalmas szemekkel.
Satufékkel álltunk meg. Rám nézett gyönyörű szemeivel belőlem kitört a zokogás. Egyszerű oka volt: semmi.
Magához vont és csitítani próbált. Idővel rájöttem arra, hogy szánalmas vagyok és ezzel csak magamat égetem a lefolyt sminkemmel együtt.
-Nem is tudtam, hogy van jogsid -néztem a kormányra.
-Nincsen -vont vállat.
-Köszönöm, köszönök mindent. Idáig nem is jöttem rá, mennyi mindent tettél már értem.
-Ugyan már. Hívtál, jöttem.
A kezemet végig fogta az úton, belőlem még egyszer kitört az utóhatás és hazaértünk. De miért hozzám? A szüleimet pár rövid mondattal megnyugtatta akik ebből az egészből semmit sem értettek majd ledőltünk az ágyamra. A gépemen bíbelődött kicsit majd felszólalt egy ismerős dallam. Green Day...
-Miattad, hogy lenyugodj. Figyelj most már -szembe ült velem, tenyerét arcomra helyezte így szemtől szembe voltunk egymással.- Nem történt semmi. Többet pedig nem jössz csak úgy át hozzám, hogy sietve ráugrasz egy buszra. Teljesen más irányba mentél és nem jó környékre.
-Sajnálom. Hülye voltam. Olyan béna vagyok. Te miért...?
-Csönd- fejét mellkasára hajtott és azonnal átöleltem a derekát.- Nem fogod magyarázatot adni miért érdekelsz engem. Csak. Legyen ennyi elég. Hogy lehet szeretni ez a sirató zenét? Forognék a síromban ha ez menne a búcsúztatómon -jelentette ki nem tetszését a 21 Guns-ra.
One, 21 Guns. Throw up your arms into the sky. You and i... Csak ennyi. Pontosan ez az a sor amit imádok abban a dalban.
Később lementünk anyuékhoz, és megtudták mi történt.
-Micsoda? Hol? Hogyan tévedtél el? Ennyire nem lehetsz szerencsétlen! -már hiányzott anyu korholása...
-Hogy nézett ki az a mocsok aki utánad ment ? Ó, hogy miért otthon van a puskám...
-Apa, neked nincs puskád...
-Higgye csak a barátod, hogy van -vigyorgott. Jaj apu!
-Szóval, hát annyi lenne, hogy eléggé megrémült és arra gondoltam itt maradnék. A lányuk tizennyolc én mindjárt húsz. Voltaképp felnőttek vagyunk -kacsintott a szüleimre.
Na erre kíváncsi leszek, mint kívülálló esélytelen volt a mai együtt alvásunk.
-Hallásom mint egy tigrisé! -indult el apu az udvarra.
-Bírom apukád -röhögött Brad az ágyamon fetrengve.- Annyira a nyolc éves kislányának tart, hogy még tetszik is.
Zuhanyzás után bekapcsoltuk a tévét és jöttek a sportcsatornák. Azok amiket a tévém mindig csak átkapcsoláskor láthatott. Bicikli verseny, és nem lesz elkapcsolva. Jó éjt nekem!
-Ki nyert? -ébredtem fel éjfél körül.
-Még tíz perc van. Hoznál valamit inni? Most jön a legjobb rész.
-Apa?!? Te mit csinálsz az ajtómba? -nyitottam ki.
-Miért, te? -vette le magáról a takarót.
-A konyhába készültem. És te? A szobám ajtaja miért jobb mint az ágyad?
-Én csak, tudod... miért kell magyarázkodnom? Az apád vagyok azt teszek amit akarok -fújtatott.
Vasárnap reggel csodálatos érzés volt a barátom -ha nyálas akarok lenni a szerelmem- karjaiban. Sötét haja össze-vissza állt, azonban sokkal jobban állt neki mint mikor nekem kócos a hajam. Arca ártatlanságot mutatott, szája lefelé görbült ezért ujjaimmal azzal szórakoztattam magamat, hogy felfelé görbítettem azokat.
Reggeli után magamra vettem egy régi farmert, szürke felsővel majd a táskámba bedobáltam pár könyvet.
-A könyvtárba. Ami a sulival szembe van, eltalálok oda. Csak néhány tételt kéne még kidolgoznom.
-Elviszlek. Nekem sem ártana. De azért adnál kávét vagy valami ütőset? Eléggé álmos vagyok.Ja, és apukád kölcsön adna egy inget?
-Mire valók a barátnők? -néztem rá vigyorogva és elindultam teljesíteni a feladatomat.
-Ez a fekete ing jó lesz?
Felvette a halvány árnyalatú farmeréhez és azt hiszem én kínosan mutattam mellette.
-Miért kell mindig úgy kinézned mint egy huszonegyedik századi görög adonisznak??
-Jók a génjeim -nevetett miközben elindult a kocsival.
Még soha nem láttam a szüleit, de ha ő így néz ki akkor ők hogyan? Tényleg igaz a mondás, a csúnya lányok mindig gyönyörű fiúkkal jönnek össze.
A könyvtárban teljes nyugalom volt amit sikerült megzavarnunk. Egy rakás könyvel ültünk az olvasóterembe kidolgozva mindenféle lapokat majd egymást kérdezve. Tetszett, hogy a stréber énemet elkíséri a menő barátja a könyvtárba az érettségire készülni. Leginkább az ő matek korrepetálása ment folyamatba -és sikerült engem is összezavarnia- , de nem is gondoltam volna hogy ennyire ért a franciához, anyanyelvi szinten beszélte. Hazafelé beugrottunk fagyizni egy eredeti olasz fagylaltozóba, háromkor pedig a kapu előtt állt az autó. Brad a kormányt szorongatta.
-Valami baj van? Történt valami? -kérdeztem ijedten.
-Veled minden olyan egyszerű. Jobban bírlak mint gondoltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése