Az alapszín zöld volt, az a fal színe volt és lejjebb értem a kirakósban, két alak. Egy inges és egy szürke felsős. Brad és valami lány. Barna hajú, szemüveges. Nirvana-s vászontáska volt előttük és egy korsó sör. Nem csókolták még egymást, a telefon talán időzítőn volt mert a plafon is látszik kicsit a képen. Brad egyik kezével a csaj oldalát simítja a másik keze nem látszik, aztán a lány a nyakán kulcsolja át a kezét és mosolyog. A pillanat töredékére féltékeny lettem. Aztán visszatettem ugyanoda és megnéztem a leveleimet. Írt apu és Trey is. Az előbbi a hogy létemről kérdezett a városról és képet kért, leírtam neki mindent az én szemszögemből, mint mondjuk tegnap éjjel kocsit vezettem és azt hittem meghalunk de végül tök jó lett minden és lehet autóversenyző leszek. Persze apu is tudja, hogy csak viccelek. Képeket is csatoltam és tényleg hosszúra sikeredett a válaszom. Trey is hasonlókat kérdezett és ő is hiányol minket. Azt írta, hogy sokat gyúr és úszik és hamarosan megy egy fesztiválra a haverjaival. Nagyon szívesen eljönne, de már teljesen betáblázta a nyarát ezért feltétlenül írjunk ha London közelében járnánk.
Taylor érdekes módon már az egyetemi beadandóját csinálja amit meghirdetett a suli, egy rövidfilmet.
Csütörtökön, harmincadikán este Beneger-nél ültünk és söröztek a fiúk a kertben, én a napozóágyon ültem és a csillagokat figyeltem. Nálam is volt egy üveggel amiből időnként kortyoltam. De inkább a pillanatokon gondolkoztam hiszen olyan hamar eljöhet a halál. Bármikor kiderülhet, hogy rákos vagyok és idáig stabil voltam de mostantól szörnyen legyengülök. Menthetetlen betegség, lebénulás, kóma. A halál csak egy mozdulatra lakozik tőlem és egyre közelebb vagyok hozzá és félek. Rettegek mert bármennyire is utálom magamat élni akarok. Nem akarok meghalni és rohadni egy sötét helyen ahol megesznek a férgek. Minden pillanatra szükségem van, hiszen már most is úgy hullik az életem ideje mint a homok kifelé a kezemből.
Brad-re néztem. Tudom, hogy az arcom rettegést mutatott. Mellém tolta a napágyát és oda ült, fogta a kezemet. Ujjaimat szorosan rákulcsoltam és úgy néztem tovább a csillagokat. Azon gondolkoztam,vajon az ő világukban mi világítunk és amikor meghal valaki akkor kihal a fénye és ők kívánnak. Eléggé morbid.
Érdekes éjjel volt, kívülről mosolyogtam és virítottam de belülről mindenféle gondolatok támadtak le. Nem álmodtam semmit és reggel félig a padlón ébredtem. Az ágyba visszafeküdve ébresztettem fel Brad-et.
-Szia -mosolygott.- Jártál már Párizsban?
-Nem. Miért?
-Elmehetnénk a héten egy kis időre. Beneger tegnap mondta, hogy benézhetnénk hozzá. Van ott egy lakás amit bérelni szokott egyetem idején de át akar költözni oda. Tegnap mondta. Dolgozni akar és letenni a diplomáját. Gondoltam elmehetnénk...
-Szuper! -kaptam fel a fejemet- Mikor megyünk?
-Amint összepakoltunk.
Aznap este indultunk Párizsba. Brad apukája dolgozott egész héten ezért csak levélről tudta meg, hogy elmentünk. Péntek este naplementekor indultunk. Még aznap odaértünk és láthattuk kivilágított belvárost. Beneger lakása egy csöndesebb helyen van de nem a külvárosban. Egy apró övezet ahol kis utcák vannak és kevés autó. A ház előtt apró udvar volt mellette egy bokor és kitaposott gyep. A lakás is egyszerű, egyszobás egy nappalival konyhával és fürdőszobával. Az óra tizenegy felé igyekezett amikor letettük a cuccainkat. Miután leültünk a kanapéra már felkelni nem volt kedvünk nemhogy elmenni valahova. Arra is lusta voltam, hogy egy pizsamát keressek magamnak ezért míg zuhanyoztam Brad előkeresett egy felsőt nekem a táskájából. Beneger szerintem úgy ahogy volt elaludt a szobában mi ketten meg a kanapén.
Reggel a napnak a sugarai szinte átvilágítottak a szemhéjamon annyira világos volt. Brad a hasamnál ölelt át ezért óvatosan bújtam ki karjai közül és észrevettem Benegert. Az egyik magas széken ült és kávét ivott, hol az ablakon nézett ki, hol a kanapét amin aludtunk.
-Aranyosak vagytok -jelentette ki.
Elmosolyodtam ezen és a hajam első pár tincsét a fülem mögé tettem. Míg kávéért mentem éreztem a tekintetét magamon. Ösztönösen lejjebb húztam magamon a barátom pólóját. Alatta már csak az alsóneműm volt.
-Jól van, felfogtam -mondta.
-Szóval itt laksz? -kérdeztem tőle, tőlem teljesen megszokott reggeli értelemmel.
-Nagyon úgy fest.
-Az jó -ittam bele a lattémba.
-Egyébként... szerinted meg fogod változtatni?
-Az embereket nem lehet megváltoztatni csak úgy. Maguktól teszik ezt, vagy ha van kiért.
-Akkor majd valamikor folytathatnánk ezt a beszélgetést. Ébred Csipkerózsika.
Brad kikászálódott a pokróc alól és nyújtózkodott, aztán egybe lehúzta a fekete kávéját és kezdett észhez térni.
Beneger ismeri kik laknak még a lakásban és amikor a két srác kiment a szeméttel egy egyszerű nadrágban varázslatos módon megjelent néhány lány cirka negyed óra múlva. Ajtót nyitottak és én mint hivatásos hangulatromboló vigyorogva beléptem a képbe -ekkora már felvettem egy nadrágot ujjatlannal. Egy szőke, egy szőkésvörös és egy barna hajú lány ácsorgott és mindannyiuk arcáról lefagyott a vigyor amikor meglátták az én fejemet is a képben. Muhaha. De Benegernek hagyva némi reményt azonnal barátságosan fogadtam a lányokat de a barátomhoz közelebb húztam magam, hogy tudják ki-kivel van.
Az egésznek a vége az lett, hogy a srácok felöltöztek míg a három lány velem ült a nappaliban és mielőtt még elindultunk volna bárhova is magamra rángattam egy hosszú farmert a bakancsommal és Brad egyik sötét pulóverét. Továbbra is tudatni akartam a lányokkal a helyzet komolyságát, de miután kiléptünk az utcára és rájöttem, hogy Párizsban az emberek nyáron ruhákban mászkálnak jobban jártam volna egy kivágott felsővel. Beneger a szőke és a barna hajú lány mellett sétált akiket nagy áhítattal figyelt. A szőkének van barátja és egyébként nagyon csinos, a haja pedig egyszerűen gyönyörű. Az Eiffel toronynál jártunk és ekkor vallották be, hogy valójában most járnak itt először és nagyon szeretnének fotózkodni az emlékművel. Én ugyanígy oda voltam az ötlettől. Először a három barátnő állt meg a toronytól tisztes távolságra, majd egyesével aztán kikönyörögtem a barátomtól, hogy legyen ott velem a képen. Elkészült első szerelmetes fényképünk Párizsban. Nem mutattam, de legszívesebben kiugrottam volna a bőrőmből és mindenkinek megmutattam volna. Végül még egy utolsót akartak a lányok mindannyiunkkal de annyira pillanatképet akartak, hogy közben még sétálnunk is kellett. Átkaroltam Brad-et, ő is engem és megjegyezte, hogy jó a felsőm. A vöröses hajárnyalatú lány Brad másik oldalára állt és ugyanúgy átkarolta mint engem.
-Hol van Beneger? -kérdezte a barna hajú.
-Mindjárt jön, azt mondta egy pillanatra lelép -válaszolta Brad.
A barna hajú is igyekezett mellénk lépni és végül a szöszi megcsinálta a képet.
Fogalmam sem volt mi a nevük, ha el is mondták nem érdekelt, őszintén. Ha hozzájuk akartam szólni egy "Hé, izé, te" kijelentéssel rámutattam akire gondoltam és kimondtam amit szerettem volna. Beneger a kép elkészültével ért vissza.
-Hoztam perecet -vigyorgott.
-Úúú imádlak! -rohantam elé.
Aznap este sajnálatos módon a lányok egy koncertre mentek -mekkora tragédia- de másnapra elhívtak minket bulizni. A fiúk belementek azonnal és én is, de belül mintha citromba haraptam volna. Úgy éreztem magam, mintha egy éretlen citromba haraptam volna de édes barackra számítottam volna. Éjjel -újra a kényelmetlen kanapén- gondolkodtam mi lehet az oka, miközben Brad a mellkasomra dőlt és halkan szuszogott. A nyakánál kulcsoltam össze hideg ujjaimat és arra gondoltam mikor éreztem utoljára ilyet. Nem ennyire keserűen de akkor amikor Brad összejött a dús hajú bordó szájú osztálytársával vagy Wendyvel. A szoba sötétségében rájöttem, hogy féltékeny vagyok. Annyi szép lány van a világon, jó ízléssel akiken jól áll minden ruha és bármit felvehetnek. És ma is ott volt kettő aki szingli. A haját simogattam ezután és továbbra is gondolkoztam.
-Még nem alszol?
-De csak, felébredtem az előbb -hazudtam.- Valami leeshetett arra ébredtem fel.
-Aludj vissza -válaszolta már fél álomba.
Közelebb húzott magához és egy pár pillanatra egy plüssnek éreztem magam. Én is átöleltem őt, és nagyon lassan elaludtam.
Másnap este megbeszéltük a lányokkal, hogy nyolckor találkozunk a lakás ajtaja előtt. Mérges lettem, mert biztosra vettem, hogy a három csini csaj csinosabb lesz mint én. Feltúrtam a bőröndömet valami normális ruháért. A kezembe akadt egy nyári ruha de "ez nem lesz most jó" gondolattal elhajítottam. Arra is gondoltam, hogy szoknyát veszek fel -feketét- egy világos lazac színű testhez simuló cipzáros felsővel. Arcon röhögtem a tükörképemet arra célozva, hogy nem vagyok szép és akárhogyan próbálkozok úgysem leszek az. Mennyire igazam volt.
Odaértünk a hajóhoz és megvettük a belépőket. Beneger már próbálta fűzögetni a vörösesszőkét. Éjfél körül veszítettem el Bradet és nem sokára megtaláltam Benegert. Éppen egy pohár koktélt ittam, már a negyediket.
-Veled mi van?
-Koktélozok. Tudod, hogy megy -mutogattam mindenfelé.
-Valami baj van?
-Hát... Voltál már féltékeny ok nélkül?
-Nem -vont vállat.- De a te esetedben megértem. Gyere, most beszélnünk kell.
-Klassz.
Gyorsan megittam még a poharam tartalmát és követtem. Kivitt a szabad levegőre mert beszélnünk kellett elvileg. Pontosan ilyenkor nem jön ki egy betű sem a számon.
-Miért vagy féltékeny?
-Amiért minden más ember. Túl csúnya vagyok a barátomhoz. Sok szép ember van még a földön akik szinglik... Brad nem engem érdemelne.
-Fúj, mi ez? Depresszió. Hagyd abba, mert tényleg ki dob ha itt eret kezdesz el vágni. Nem fog istápolni mert a lelked darabokban van.
-Tudod, az a probléma, hogy szeretem. De magamat legszívesebben belefojtanám a Szajnába.
-Felejtsd el ezeket a dolgokat. Voltál már valaha ezen a hídon?
-Most vagyok először Franciaországban.
-Ez az a híd ami tele van lakattal. Nem lenne szükséged valami romantikára, úgy mellékesen? Mikor lettél ennyire rosszkedvű Brad mellett?
-Mióta úgy kezel mintha a haverja lennék. Amióta ide jöttünk. Megfogja a kezem de azóta mintha valami megváltozott volna. Más mint előtte volt. Meddig maradunk?
-Még egy-két napig. És mielőtt hazamegyünk vagy ha már hazaértünk elfogok neked sok mindent mondani. De most még nem akarom. Braddel kapcsolatos.
-Nagyszerű.. Na és veled meg a szőkésvörössel mi a helyzet? A barna elszomorodott amikor vele beszéltél.
-Tényleg? Mennyire és hogyan?
-Úgy amikor én megláttam mennyire szépek. Csalódott volt.
-Meg akarom szerezni a számát. A barátnőjéhez csak azért mentem oda, hogy meséljen nekem Veronica-ról.
-Ez nagy bunkóság ha egy szingli lánytól kérdezed. Mit teszel ha a lány Michigan-ben él?
-Azt nem tudom. Remélem azért európai, de legjobban, hogy francia. De ha nem volt még itt nem hiszem. De azért megismerném. Olyan magával ragadó a mosolya és aranyos lány.
-És szép -tettem hozzá.
-Te rohadtul magad alatt vagy.
-Ja, csak még nem tudom mi húzott le ennyire.
-Vesztél össze valakivel az utóbbi időben?
Bólintottam. Beneger okos fiú és nekem ugyan nem az esetem de nem csúnya. Szélesebb mint Brad, olyasmi mint apu de fura volt megölelni.
Akkor éjjel szintén gondolkoztam. Wendy-vel összevesztem és anyuval sem sikerült túl jól elválni. Apu pedig azt hitte nála leszek a nyáron. A nagyszüleimmel semmit sem beszéltem míg ott voltam és mindenkinek csalódást okoztam.
"Éltek még? Vagy csak nekem nem válaszolsz?" -írta Trey üzenetben.
Gyorsan ellenőrzitem a mailjeimet ahol megláttam a levelét és szinte ráhibázott, mert utolsó üzenete az volt, hogy "Valami baj van? Írd le, jobb lesz majd." Ezért leírtam neki, hogy mennyire rossz kedvem van és hogy mi miatt, a három lányt, Brad viselkedését és hogy Beneger beszélni akar velem róla amitől bevallom félek. Eléggé hosszúra sikerült és mivel hajnal van hozzátettem még a végén, hogy teljesen józan vagyok az elírás azért van mert mobilról írtam.
Új hét indult és beköszöntött a június. Beneger elment randizni a barna hajú lánnyal mert még tegnap éjjel mikor hazaértünk elkérte a számát. Úgy látszik telefonon lebeszélték. Brad egész nap pihenni akart és foci meccset nézni ezért én fogtam magam felvettem a nyári ruhámat -egyszerű ruha virágmintákkal- és egy szalmakalapot húztam a fejemre. Nyár elejéhez képest talán még melegebb is volt mint kellett volna lennie.
Találtam egy fehér versenybiciklit az erkélyen amit átvonszoltam az egész lakáson és épp készültem az utcára is kivinni amikor Brad utánam szólt mert elkezdődött a reklám.
-Mit csinálsz a biciklimmel?
-A tiéd? Én csak -gondolkoztam egy pár pillanat erejéig- elmennék várost nézni ahogy mindig is szerettem volna.
-Egyedül?
-Nem. Hanem ahogy én szeretnék.
Otthagytam a házat és felültem a nyeregbe. Régen bicikliztem és nem volt egyszerű azonnal belejönni. Több helyet megnéztem és vettem néhány apróságot is. Anyunak egy keretes fényképet madárláttából Párizsról és egy illatos szappant amit egy néni csinált saját kezűleg. Apunak egy receptes füzetet amibe a titkos specialitások vannak. Nem túl fantáziadús ajándékok de gondoltam rájuk. A táskámba tettem mindent és elindultam a Szajna felé. Másodjára eljutottam a lakattal teli hídhoz és mivel ráértem gondoltam megnézek néhányat. Szinte az összes lány írással volt írva, egyébként teljesen meg lehet különböztetni egy fiú írását még ha csúnyán ír is a lány. A táskám egyik zsebében lapult egy lakat. "Brad - Katie 2013.04.13 - ∞" A dátum neveink alatt szerepelt. Rákattintottam egy apró üres helyre.
A biciklimmel egy magasabban fekvő helyre igyekeztem. Idővel kezdtem elfáradni ezért felültem egy betonfalra amiről pontosan ráláttam az Eiffel toronyra. Gyönyörű látvány volt. Sokak nem is tudják milyen szép dolgok vesznek körül bennünket. Figyelmen kívül hagyják az apró dolgokat amik nélkül nem lenne teljes az életünk. Csak a monoton unalmas dolgokkal foglalkoznak mint a gazdaság vagy az infláció. Mindenkinek meg kéne egy pillanatra állnia és élveznie amit lát. Sokaknak ez sem adatik meg. Annyira természetes, hogy lássuk de belegondolt valaha bárki is abba, mi lenne ha vak lenne? Minden szín és forma és táj hatalmas kérdőjel lenne neki.
Ilyen gondolatokkal ültem ott és néztem a tornyot. Jó volt érezni a nyugalmat, nem volt szükségem akkor senkire. Egyedül is teljesen jól éreztem magamat.
-Ne haragudj, tiéd ez a bicikli?
Megfordultam és bólintottam, ugyanis hang nem jött ki a torkomon. Gyönyörű szeme volt a fiúnak, olyat még életemben nem láttam.
-Adam vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése