Marseille

Küldtem az agya felé folyamatosan "szeretlek" üzeneteket. Mert szeretem. És csak Őt. És nagyon. Mindennél jobban.

Másnap hajnalban keltünk és néma csöndben összedobáltunk egy táskába törülközőt, egy-két ruhát, pokrócot és hasonlókat aztán hatkor elindultunk egy lattéval és egy kávéval Párizs irányába. A fővárosba beérve már kezdtünk éhesek lenni ezért reggeliként vettünk egy-egy gyrost és folytattuk tovább a következő hét órában az utunkat. 

Összesen hét és fél órába telt az a 830 kilométer ha nem számoljuk bele a megállókat. Bárhogy helyezkedtem már semmi sem volt kényelmes az út kétharmadánál, még az se, hogy a lábamat kitettem az ablakon és Brad karjának dőltem. Pedig elsőre milyen jó ötletnek tűnt...

A tengert látva azonban rám tört a siker érzete és bele sem gondoltam, hogy nekem aki mozoghatott valamilyen szinten a kocsiban még jó helyzetem volt a barátomhoz képest, akinek a lába egy helyben volt és a kezét is a kormányon vagy a váltón kellett tartania.

Délután három táján Marseille igazi paradicsom. Tele van emberekkel, a nap szinte éget és a távolban lehet látni a tengert. Reggel Senlisben még hűvös volt és arra gondoltam talán hoznom kellett volna a kapucnis pulóverem, most viszont azért szidtam magam, hogy nem bírtam-e volna ki esetleg egy rövidnadrágban az utat..

Brad leparkolt és úgy nyújtózkodott, mint én tizenhat óra alvás után.

Marseille lenyűgöző volt. Soha nem éreztem még magam ennyire nyugodt mégis mozgékony helyen. Volt valami délies abban a helyben, az emberek arca, a nyugodtság és az idő. Imádom az ilyen helyeket. Bárhogyan jól áll az emberek haja és bármit vesznek fel csinosak. Szó sem esik nagykabátról és sapkákról. Télvíz idején sokszor hagynám ott Angliát és költöznék ide, délre.

-Az sem érdekel ha elviszik a kocsit, de most mi szépen leülünk a partra -nézett a gépháztetőre a szokásos arckifejezésével amit a suliban láttam rajta mindig, a szája résnyire ki van nyitva, az arca komoly és apró de tényleg apró műmosoly csücsült az ajka szélén.

A strand teljes mértékben homokos volt és egy mellékhelyiségben átvettem a rövidnadrágomat. Igazi megkönnyebbülés volt lerúgni magamról azt a hosszú farmert. Ezalatt Brad vett magának sört nekem meg limonádét, mondván valakinek ma még kéne vezetnie. Hatalmas nyugodtság ült a lelkemre. Nem volt csönd, kifejezetten zajos volt a strand de ott, az árnyékban két napágyon ülve kezemben egy hideg üveggel mellettem a sört ivó Braddel teljesen jól éreztem magam. Meg se lepődtem, hogy mikor ránéztem már a fele hiányzott az italának. Órákat töltöttünk így és közben beszéltünk a gimiről, osztálykirándulásokról és osztálytársakról. Jó volt hallani mennyire jó öt éve volt.

-És csak ott álltam az egyik haverommal éjjel a széttört pezsgős üveggel miközben folyt a tenyeremből a vér. De legalább kinyílt. Az volt még osztálykirándulás.

-Na azért nálunk ilyen nem volt. Senkinek sem kellett összevarrni a kezét.

-Az enyémet se varrták össze azért vannak meg még a hegek mert csak bekötötte az egyik csaj.

Annyira hihetetlen, de komolyan. Próbálnám elmagyarázni mennyire boldog vagyok, de képtelen lennék rá. Ha szerelmes vagy valakibe olyat látsz benne amit más nem, csak te látod meg benne azt a varázst amitől különleges az egész személyisége amitől úgy tudsz ránézni ahogy. Más ezt nem tudja megérteni, mert minden ember máshogy szeret. Szerintem minden ember másként érzi a szerelmet, más az amit meglát és más az az erő ami ezt a vonzást hozzáköti ahhoz akiben látja.

Ó te jó ég, mostanában mennyit gondolok ilyenekre. Lehet előveszem még a régi fizika könyvemet ha már ennyire elkezdtem használni a "vonzás" szót.

Körülbelül tizenegy óráig ott ücsörögtünk aztán Brad csak úgy közölte velem, hogy nem foglalt le semmilyen szállást mert ő ehhez nem ért és már valószínűleg nem lehet meg sötét is van szóval vagy a parton alszunk, vagy a kocsiban. Arra gondoltam, hogy mivel egyszer élünk lehetne a parton. Nem volt hideg, volt két napágyunk és pokróc a csomagtartóban és én még az apróbb neszekre is képes vagyok felkelni.

A két napágyat összetoltuk és egy-egy pokróccal magunkon néztük a csillagos eget. Fogtuk egymás kezét a takaró alatt és azt kívántam bárcsak örökre tartana ez a pillanat, vagy meg lenne örökítve valahogyan, hogy ötven év múlva ne az emlékezetemből kelljen előkutatnom hanem csak felnézni a falra ahol látnám ezt a képet. A hűvös tengerparti levegőtől lassan elaludtam és napfelkeltekor ébredtem fel. 

Távolról sirályhangot hallottam és ahogy kibújtam a takaró alól egyből éreztem, hogy elaludtam a nyakamat és reggelhez képest egész jó idő van. Londoni reggelek után jó volt végre egy melegebb helyen lenni. A tenger azonban hidegebbnek érződött mint tegnap este de mégis kellemes volt térdig ácsorogni benne. Egy-két ember már megjelent a reggeli úszására ahogy felkelt a nap és lassan beindult az élet.

Brad hét óra táján ébredhetett fel mire én már egyszer vissza aludtam egy húsz percre aztán újra a vízben ácsorogtam és még sétáltam is egyet. Épp nyújtózkodott aztán a sörös dobozt használta hamutálnak amikor mellé ültem.

-Mi legyen ma? -kérdeztem.

-Mit szeretnél?
-Szerintem pontosan tudod, hogy bármit csinálhatunk minden jó lesz.

-Este mehetnénk valamerre. Addig meg pihenhetnénk.

Továbbra is körülbelül a strandon laktunk ami szabadstrand létére rendelkezett zuhanyzóval ami nem is volt annyira barátságtalan. Lehet közrejátszott benne az is, hogy nem mindenki hajlandó fizetni néhány eurót azért, hogy lezuhanyozhasson ha ott a tenger de nekem már szükségem volt rá. Mindenesetre nem időztem sokat mert a víz sem volt meleg és nem is szeretek idegen helyeken zuhanyozni. Magamra kaptam egy sötét színű virágmintás ruhát és a hajamat összefogtam. Gyors reggelit követően visszamentünk a helyünkre ahová letettünk egy pokrócot és ledőltem rá.

Délelőtt ott ücsörögtünk aztán megint elaludtunk és délután négy felé ébredtünk fel. Mennyivel kényelmesebb volt Bradnek dőlve aludni mint abban a napágyban..

-Szerintem ennyi elég is volt a nagymamás nyaralásból. Ideje elmennünk valamerre -ült fel.

Igazából nekem tetszett ez a tengerparton alvás dolog. Otthon se csinálnék mást, így legalább a szabadban vagyok.

A délután maradék részében visszaköltöztünk a kocsiba ahol megettük a rendelt pizzánkat és azon gondolkoztunk mit csinálhatnánk ma este.

-A parton mindig vannak bulik. Ha az egyik nem jön be akkor mehetünk a következőre.

Ezt a remek elhatározást követően amit Brad ajánlott elindultunk gyalog a városba, hogy megnézzük ott mik vannak aztán továbbálltunk a parton lévő szórakozóhelyekre. Egyetlen hátránya volt azoknak a helyeknek amik a városban volta; olyan eszméletlen meleg van, hogyha szétugrálod vagy iszod a fejed és friss levegőre akarnál menni nem találnál, mert a beton és házak annyira melegek, hogy jobban jársz ha inkább bent maradsz.

Ezért választottuk a tengerpartot, ahol bármikor lehet csobbanni, bővebb az italválaszték és hangulatosabb is arról nem is beszélve, hogy itt nem nyomorogsz úgy mint egy négy fallal körbevett helyen. Sokkal jobbak a szabadtéri bulihelyek mint azok ahol rád törhet a klausztrofóbia és az egyéb gyönyörűségek főleg ha néhány szerrel még rá is segítesz..

Nyolc tájékán már csak a zenét követve haladtunk minden bizonnyal nyugat felé ugyanis velünk szemben az éppen lenyugvásra készülő napot láttuk.

A zene száz méterrel arrébb már sokkal jobban hallható volt és egyre több embert láttunk, italpultokat és néhány cabrio kocsi parkolt a homokon. Csak aztán nehogy valaki lehányja őket jóhangulátban.

Igazán jó este elé néztünk. A naplementét követően indult be igazán a hangulat, mindenfelé színes koktélos emberek voltak ami a mi figyelmünket is felkeltette. Brad maradt a vodkanarancsánál de én kipróbáltam egy citromsárgát ami az ananászra emlékeztetett. Nos ananász íze nem volt de így is elfogyott egész rövid idő alatt. Ezután már csak a sörnél maradtunk és a parton ahol már a homok nedves volt. Ott táncoltunk vagy épp hülyéskedtünk. Persze a tánc sem olyan mint kéne, mi egyáltalán nem olyanok vagyunk, hogy "na huu akkor most tánc" hanem mivel egyikünk sem képes jól használni a lábait inkább lépegetésnek hívnám meg ócskán utánzott koreográfiának. Olyan amit mások is szoktak csinálni, csak mi még rosszabb verzióban... És aztán ráugrottam Brad hátára. Ő elkezdett velem rohanni, körbe aztán be a tengerbe míg a térdéig nem ért.

-Van nálad telefon?

-Nem. A kocsiban az ülés alatt van a táskámban, miért?

-Akkor most úszol egy kicsit..

-Ne-ne-ne-ne-ne -tiltakoztam.

-Repülsz.

-Nem. Nincs gravitáció.

-Azért próbáljuk ki, hátha mégis van..

Utolsó reflexemből még jobban átöleltem a karjaimmal a mellkasánál és a lábaimat is erőszakosan az oldalához próbáltam láncolni. Most vagy itt maradok vagy mindkettőnknek eljött a fürdés ideje. Próbált lerázni de a második próbálkozás után beletörődött és fejemet a bal vállára tettem.

-Mondtam, hogy nincsen.

Nemsokára lemásztam róla. A parton Calvin Harris - Sweet Nothing száma ment amikor kijöttünk a partra és leültünk a száraz homokra.

-Emlékszel még az első napodra ami a suliban volt? -kérdezte

-Hogy a viharba ne emlékeznék? Szép kis összenézésünk volt amikor te a radiátornál, én a szekrénynél álltam.

-Ja. Nem tudtam ki vagy, és nem tetszett, hogy Wendyvel beszélsz aztán rám nézel olyan tudom milyen srác vagy fejjel.

-Csak annyit mondott, hogy vigyázzak veled. Nem sikerült.

-Avass már be miket hallottál rólam -hátra dőltünk.

-Azt, hogy kerüljelek el. Beszélgetésekből kihallottam, hogy bunkó vagy. Gátlástalan és kihasználsz másokat és úgy vedeled a sört mint más a vizet -bólogatott és a tekintete elsötétedett, nem tetszett neki az a kép amit mások festettek nekem róla.- Volt egy kifejezés amin csak nevetni tudtam amikor meghallottam, futballhuligán. Nem is tudtam, hogy ilyen szó létezik. Összességében ennyi.

-Azért nem közeledtél felém, még ha érdekeltelek is mert te elhitted ezeket?

-Nem mondom, hogy nem hittem el, de eléggé elbizonytalanítottak. Mindet olyan emberektől hallottam, még ha nem is nekem szánták, akik biztosan régebb óta ismernek mint én. De ugyanakkor ott volt az amit én láttam benned, hogy én így ismertelek meg. És ezeket nem is a barátaid mondták... Végül meg sem hallva mindezt jutottam arra, hogy magamnak és magamban fogok hinni -mosolyogtam.

-És hogy te ezt milyen jól tetted! -felült és egy puszit nyomott a homlokomra.

Le nem tudnám írni mennyire boldog voltam akkor... Szerintem más soha nem látta benne azt, amit én már a legelején észrevettem rajta..

Az éjszaka következő szakaszában egy darabig még feküdtünk a homokon aztán elkezdtük az éjjelünket.

Örömmel közlöm, hogy másnap mindenre emlékeztem. Az éjjel maradék részében már csak egy korsó sört küldtem le és amellett, hogy Braddel végig táncoltuk -mindnyájan tudjuk mit takar ez a szó- hajnal táján sikerült valahogy rávennie, hogy ússzunk egyet a tengerben. Iszonyatosan hülye ötlet volt. Mármint igazából nem, valójában felelőtlen, de nagyszerű. Akkor lesz hülye ötlet ha negyven éves koromban emiatt a felfázás miatt fogok szenvedni. Komolyan nem tudnék jobb dolgot mondani most annál, mi lehet még felemelőbb mint a napfelkeltét nézve lubickolni egy tengerben. Ezt nem lehet mondani, át kell élni.

A kocsiban pihentük ki magunkat és délután hat felé indultunk el vissza Senlisbe. Jó volt ez a lopott nap itt, távol a városoktól meg úgy mindentől. Dél Franciaország mintha valami más állam lenne vagy egyáltalán egy teljesen más világ. Párizs felé repesztve elértünk az országútra ahol már nem voltak hotelek, se tenger, se házak, se semmi. Az egyik kezemet kitettem az ablakon, a másik Brad kezén volt -az övé pedig a váltón- amikor aztán egyszer összenéztünk.

Amikor a szemébe néztem, ő pedig az enyémbe elmosolyodott. Ez az, amiért érdemes élni. Az életem hátralévő összes napján szeretném ezt megélni. Átölelni és el nem engedni. Vigasztaljon, ha kibukok valamin aztán vidítson fel, mert neki biztosan sikerülne. Sétáljunk együtt, kocsikázzunk kihalt utakon vagy egy hegyi szerpentinen. Aludjunk együtt, akár a tengerparton egy napágyban akár egy kényelmes ágyban.. Erre vágyom. Ezt akarom.